bírák

bírák – szabadító hadvezérek (Bír), akik a Józsue halála és a Sámuel fellépése közötti időszakban Izrael népének karizmatikus vezetői voltak. Nevük onnan ered, hogy feltehetőleg a bíráskodás szerepkörét is ellátták, bár erre konkrét utalás csak egy esetben található. A szentírási könyv a hagyomány megszentelte numerussal tizenkettőre teszi a bírák számát, megadja működésük idejét, s olyan benyomást kelt, mintha hatalmuk minden esetben egész Izraelben érezhető lett volna. Az egyes történetekből azonban kiviláglik egyrészt, hogy az egyes bírák fennhatósága csak szűkebb területre, általában egy-két törzsére terjedt ki, másrészt, hogy annak nem voltak sem intézményes keretei, sem életfogytig való időtartama. A bírák közül Otniel, Ehud, Debóra, Gedeon, Jefte és Sámson a legjelentősebbek, a többi hat (Samgár, Tola, Jáir, Ibsán, Elon és Abdon) csak futó említést kap. A bírák korától a teokratikus hatalmú és prófétai rangú Sámuelig mintegy átmenetet képez Éli, aki még a nép elismert bírája, s már egy személyben főpapja a tekintélyes silói szentélynek.

Forrás: Ki kicsoda a Bibliában