Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
birkózás tussle
birkózás wrestle
birkózás wrestling

Magyar Magyar Német Német
birkózás Ringen (s)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Birkózás

két ember mérkőzése annak eldöntése végett, hogy melyik képes leteperni a másikat. A B. a legrégibb testgyakorlatok közé tartozik, s már a görög gimnasztikában jelentékeny helyet foglalt el. A középkorban a lovagok egyik kedvenc szórakozását képezte. Jelenleg szintén fontos ága a testgyakorlásnak; amateurök és professzionátusok egyaránt buzgóan művelik. A B.-t Ázsiában éppen ugy ismerik, mint Európában; az ázsiai országok közül leginkább divatozik Japánban, és különösen érdekes, hogy ott ugyanazon szabályok szerint birkóznak, mint az angol Cornwallis grófságban. Japánban nagy birkózóversenyeket szoktak tartani rendkivüli élénk érdeklődés mellett, mikor a győzők a császári cimerrel diszített arany vagy ezüst serleget kapják. Fölösleges mondanunk, hogy a B., mint minden egyéb ága az embersportnak, erősen virágzik Angolországban, de följegyzésre méltó, hogy Cornwallis, Lancashire és Westmoreland lakói már a rómaiak idejében hires birkózók voltak. A B. különben mindenütt kedvelt népies sport; hiszen ha két legény meg akarja mutatni, hogy «ki a legény a csárdában», akkor mindjárt birokra mennek. Nagy kedvvel kultiválják a B.-t az alpesi országokban (Svájc, Tirol, Felső-Ausztria, Stiria stb.); a berni kantonban például a legjobb birkózót a birkozók királyának nevezik. Legmagasabb művészi tökélyre a franciák emelték.

A B.-nál három rendszert kell megkülönböztetnünk: az angolt, a svájcit, és a franciát. Az angol rendszer, lényegében azonos a magyar B.-sal: derékon fölül átnyalábolják egymást, s aki birja, földhöz vágja a másikat; a legyőzés jele, hogy a bal váll és a jobb sarok, vagy a jobb láb és a bal sarok egyszerre érintse a földet. A svájci B.-nál a jobb kézzel a nadrág övét a hátgerincnél, a bal kézzel a jobb combon a rövid nadrág alsó végét megfogják, s az ellenfelet igy fölemelve hátára igyekeznek fektetni. A lábbal gáncsot vetni szabad. A francia B.-nál az ellenfelek nem fogózkodnak össze, hanem kerülgetik és lesik egymást, hogy az alkalmas pillanatban megragadják az ellenfél kezét, vagy átölelik, Ill. hátulról átnyalábolják őt és ugy igyekeznek földre teríteni. A legyőzés jele, ha mindkét váll érinti a földet.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is