Birodalmi gyülés

a római-német birodalomban a három birodalmi rendnek -választófejedelmek birodalmi fejedelmek, szabad birodalmi városok, mint birodalmi törvényhozó testületnek - gyülése. Előbb estről-esetre a császár hivta össze; később - 1663 - óta évenkint Regensburgban tartották. Tagjai régente személyesen tartoztak megjelenni, később követek által képviseltethették magukat. Az elnökség - u. n. direktórium - a mainzi érseket illette. A császár a gyülésre biztosát (commissarius principalis) küldte, aki a gyüléssel közölte a császári propoziciokat s a rendeknek indítványait általvette. A három rendnek mindegyike önálló kuriát, kollégiumot tett s külön tanácskozott. A választó-fejedelmek kuriájában Mainz elnökölt, a tagok száma eredetileg IV. Károly császárnak 1356. aranybullája szerint hét volt, t. i. a manzi érsek mint a német birodalom kancellárja, a kölni érsek mint Olaszország kancellárja, a trieri érsek mint Burgundia kancellárja, a rajni várispán mint birodalmi főtálnok (Truchsess), a szász herceg mint birodalmi főlovász (Marschall), a bradenburgi őrgróf mint birodalmi főkamarás (Kämmerer) és a cseh király mint birodalmi főpohárnok (Mundschenk) a következő hexametrikus vers szerint:

                Moguntinensis, Treverensis, Coloniensis

                Quilibet Imperii sit Cancellarius horum;

                Et Palatinus Dapifer, Dux Portitor Ensis

                Marchio Praepositus Camerae Pincerna Bohemus

                Hi statuunt Dominum cunctis per Saecula Summum.

A tagok száma az idők folyamán tizre emelkedett, hozzájárulván a fennebbiekhez a vesztfáliai békekötés szerint a bajor herceg 8-iknak; 1692. Hannovere 9-iknek, majd 1777., midőn a bajor kihalt, 8-iknak, mely állapot egészen 1803-ig állott fenn, amely évben az u. n. Reichsdeputationshauptschlus Trier és Köln választói cimét megszüntette, de helyettök Salzburgot, Württembergát, Badent és Hessent választói cimmel ruházta fel. A birodalmi fejedelmek kuriájának (Senatus Principum) két «scamnum»-nak (Bank) nevezett osztálya volt, az egyházi (sc. ecclesiasticum) és a világi (sc. saeculare). Az egyházinak elnökségét (direktoriumát) Ausztria és Burgundia felváltva vitték, s ez állott 315 személyes és 2 kuriai szavazatból (a sváb és a rajnai főpapok számára). Ide tartoztak egyebek között a német rendnek főmestere, s a Szent János-rend. A világiaknak direktóriumát Ausztria és Salzburg felváltva vitték, s ez állott 59 személyes és 4 kuriai szavazatból. A városok kuriája (birodalmi gyülési jogosítványát csak a vesztfáliai békekötés által nyerte) állott 51, majd 1803 óta csak 6 városnak követeiből. A direktórium azt a várost illette, ahol a birodalmi gyülés összejött. Ez a kuria két osztályra (scamnum) oszlott a sváb 37 és a rajnai 14 szavazattal.

Vallásos kérdéseknél az egész birodalmi gyülés két részre oszlott, az u. n. Corpus Catholicorum és a Corpus Evangelicorum-ra, melyek külön tanácskoztak. A direktórium amott a mainzi, emitt a szász választót illette, akit azonban, amióta családostul a katolikus vallásra (1697-ben) áttért, protestáns biztos által kellett helyettesíteni. A három birodalmi rendnek határozata: «Suffragium Imperii» a császárnak helybenhagyásával s a kihirdetéssel vált birodalmi törvénnyé «Conclusum Imperii». Az egy birodalmi gyülésen hozott törvényeknek összességét «Reichsabschied»-nak (Recessus Imperii) nevezték. Az utolsó 1654-ből való (u. n. Jüngster Reichsabchied). A birodalmi gyülésen kívül a birodalmi törvényhozást az u. n. birodalmi választmányok (Reichsdeputation) is gyakorolták, amelyeknek a birodalmi gyülés megbizásából hozzájok utasított ügyekben hozott határozataik a császári szentesítés után birodalmi törvény erejével birtak.

Forrás: Pallas Nagylexikon