Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Birtokrende... ----

Magyar Magyar Német Német
Birtokrende... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Birtokrendezés

B.-nek (v. birtokszabályozásnak) nevezzük azt a műveletet, mely hatósági közreműködés mellett, rendszerint műszaki úton megy végbe és arra irányul, hogy valamely község egész határának v. önálló gazdasági területet képező határrésznek tulajdoni, de főleg birtoklási viszonyai a tulajdon rendjében bekövetkezett változásoknak avagy a gazdasági követelményeknek megfelelően átalakuljanak. A B. szüksége előállhat a fejlettebb jogi és gazdasági viszonyok között is; mindazonáltal kétségtelen, hogy a tulajdonképi B. célja annak az ürnek az áthidalása, mely a jogfejlődés terén a tulajdon megkötöttségére alapított régi jogrendszert a tulajdon szabadságának elvén kiépitendő uj jogrendszertől elválasztja. A földbirtok viszonyok rendezésére vonatkozó törekvések, úgy, ahogy azok a legújabb kornak közgazdasági átalakulása folyamán felszínre kerültek, egy közös alapeszmére vezethetők vissza. Ez az egyéni tulajdonnak kibontakozása a közösség különféle alakzataiból és a tulajdon szabadságának megvalósítása a mindinkább élénkülő forgalom igényeihez képest s a társadalom általános szükségleteinek korlátai közt. A szoros kötelék, mely a közösség elvéből kifolyóan az egyént a családhoz, mint a régi társadalom összealkotásának egyedéhez fűzte (l. Ősiség), a függőségi viszony, mely a földmiveléssel foglalkozó lakosság túlnyomó része egyes hatalmi túlsúlyra vergődött kiváltságos osztályok között kifejlődött, úgyszintén annak a felfogásnak gyakorlati következményei, melynél fogva a földbirtokra vonatkozó egyéni jogszerzés eredeti forrását a nemzet egységét képviselő királyi hatalomban keresték: a földtulajdon megkötöttségét eredményezte, amely különösen az elidegenítés szabadságának több tekintetben való megszorításában valamint a földtulajdonnak különböző alaku dologi megterheltetésében nyilvánult.

Az államnak egységes politikai erőfogalommá és a társadalomnak az öntevékenység és a lehető érdekkiegyenlíés elvére alapított szervezetté történt kifejlődésével szükségszerüen arról kellett gondoskodni, hogy az ellentét, mely egyfelől a kényszerü tulajdonközösség és ezzel kapcsolatban a földtulajdon megkötöttsége, másfelől pedig az érvényre jutott egyéni jogok és a társadalom gazdasági szükségletei között fenforgott, megszüntettessék. Ez okból mellőzhetetlenné vált első sorban a földtulajdonnak a társadalom szükségletei hez és az egyéni jogok kivánalmaihoz illeszkedő új rendjét megalkotni és emellett mindazokat az intézkedéseket megtenni, melyek lehetővé teszik, hogy a földbirtok úgy magángazdasági, mint közgazdasági rendeltetésének megfeleljen. Az imént jelzett feladat megoldását célzó rendszabályok közül a következők említhetők fel:

a) A parasztbirtok felszabadítása a földesúri terhektől kapcsolatban a jobbágyi viszony megszüntetésével, jelesül a földesurasággal szemben függőségi viszonyban állott birtokosok személyes felszabadításával. Ez oly módon vitetett keresztül, hogy az ideiglenes tartamu és korlátolt birtok- és használati jogok teljes tulajdoni joggá változtak át, a birtokosokat terhelő úri szolgáltatások pedig megszüntek. Ez a rendezés vagy minden kártalanítás nélkül történt, mint p. Franciaországban (1789), vagy úgy, hogy a volt földesurak az államtól, vagy a felszabadított parasztbirtokosoktól megfelelő kárpótlásban részesültek. Nálunk az úrbér (l. o.) alapján gyakorlatban volt szolgálatokat (robot), dézsmát és pénzbeli fizetéseket az 1848: IX. t.-c. szüntette meg s a magán földesurak kármentesítését a nemzeti közbecsület védpajzsa alá helyezte. Az ily módon vesztett haszonvételekért a földesurak az állampénztárból kaptak kárpótlást (l.Földtehermentesítés). Más terheket, mint a szőllődézsmát, továbbá az irtványokat és a maradványföldeket csupán megválthatóknak jelentette ki a törvényhozás (1868: XXIX. t.-c., 1871: LIII. és LIV. t.-c.) A váltságkötelezettek azonban az állami közvetitést vehetik igénybe, amely esetben a volt földesurak állami kötvényekkel elégíttetnek ki, a váltságkötelezettek pedig váltságtartozásukat törlesztés útján, az ország pénztárába fizetik.

b) A közös területek egyénenkint való felosztásának lehetővé tétele. Ide tartoznak különösen a közbirtokossági közösségek szabályozását (l. Arányosítás), valamint a volt úrbéresek közös legelő- és erdőterületeinek felosztását tárgyazó törvényhozási intézkedések.

c) Azok a rendszabályok, melyek a közérdek szempotjából az egyéni földtulajdon szabadságának bizonyos mértékü megszorítását teszik szükségessé. A tulajdon intézményének társadalmi jelentősége ugyanis nem engedi meg, hogy a tulajdonos a korlátlan szabadrendelkezés jogosultságát a társadalom nyilvánvaló kárával gyakorolja. A tulajdonjog tartalma nemcsak magánjogi, de társadalmi elemekből van összeállítva s ezért szükséges, hogy ott, ahol azt a közérdek követeli, a tulajdonos jogi uralmának köre bizonyos megszorítást szenvedjen. Ily megszorítással jár a birtoklási viszonyoknak az előnyös gazdálkodás szempontjából, jelesül a hozzáférés lehetővé tétele, valamint összefüggő, nagyobb birtoktestek alakíthatása végett szükséges kényszerü szabályozása, nevezetesen az egyes tulajdonosok elszórtan fekvő birtokrészleteinek egy v. több nagyobb tagba való egyesítése. De korlátozni lehet a szabad tulajdont abban az irányban is, hogy egyes, közgazdasági fontossággal biró és magukban véve is tartamos gazdasági használatot biztosító területek gazdasági rendeltetésének fentartása végett oly szervezeti alakot nyerjen az ily ingatlanokra nézve fennálló tulajdoni közösség, mely lehetővé teszi a kölcsönös érdekek megóvását a közösség tartama alatt is. Ebből a célból a közös tulajdon magánjog fogalma, amely szerint minden tulajdonos társ saját tulajdoni arányrészével jogilag önállóan rendelkezik, bizonyos módosulást szenvedhet annyiban, amennyiben a közös ingatlan használata, kezelése és a hasznokban való részesülés kérdésében a többség szerinti határozathozatal elve jut érvényre. Ez a szempont szükségessé teheti, hogy egyes ingatlanokra, jelesül az erdők és legelőkre nézve a tulajdon közösséggel kapcsolatos jogviszonyok hatósági közreműködés vagy ellenőrzés mellett szabályoztassanak.

Ezeknek a rendszabályoknak gyakorlati keresztülvitele képezi a birtokrendezési eljárás anyagát. A birtokrendezési eljárás köre különbözően alakul azon mértékhez képest, amelyben valamely országnak a tulajdoni szabadság szellemében átváltozott birtokviszonyai elérték a megszilárdítás stádiumát. Ott, ahol ez a folyamat már be van fejezve, a B. szüksége csak a gazdasági követelmények kielégítésére szorítkozik; míg ott, ahol ez az állapot még be nem következett, a B.-nek kétség kívül tágabb körre kell kiterjednie.

Nálunk a B. feladatai közé tartozik: a) a volt földesúr és a volt jobbágyok közti viszonyból fenmaradt kérdések megoldása. E szempont alá esik: a jobbágytelki állomány megállapítása, az urbéri legelő elkülönítése és az erdei haszonvételek szabályozása (l. Urbéri per); b) egyes területek, mint p. az irtványok megváltása és a telepítvényekre vonatkozó jogviszonyok rendezése; d) az arányosítás; e) a tagosítás stb. A tagosítást kivéve, a többi birtokrendezési műveletek mind olyanok, melyeknek szüksége csak egyízben merül fel; a tagosítás azonban oly általános gazdasági érdeket érint, mely független az úrbéri kapcsolat megszüntetésével felszinre került kérdésektől. Ugyanazért tagosítás megengedhetőségének és keresztülvitelének módozatai egyik állandó tárgyát képezik a jogi és gazdasági konszolidáció magasabb fokán álló országok törvényhozásának is, s nálunk is mindinkább érezhetővé válik annak a szüksége, hogy a tagosítás kérdése általános szempontok szerint szabályoztassék. Mindazokban az esetekben, midőn a telekkönyvi birtokállás, tagosítás, arányosítás, úrbéri birtokrendezés, legelő- és erdőelkülönítés v. bármely más birtokszabályozás folytán változást szenved; a telekkönyv átalakítása hivatalból történik.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is