Biter

Ősmagyar név, mely megfelel a török-tatár (kun) «biter» azaz növekedő szónak. A nevet a Balassa család ősei közt találjuk, nevezetesen a XIII. századnak második felében élt Mikó fia Gyarmati B. (1250-1299), aki hont-, bars- és zólyom vármegyei főispán volt. A név minden bizonyára a kunoktól került hozzánk; hisz a Balassa-család ősi fészke is azon a területen volt hol Anonymus szerint a honfoglalás korában kunok telepedtek meg. A rokonhangzásu Péter név azonban már a középkorban is arra csábított sokakat hogy a két nevet egynek vegyék. A nevek történetében az ilyen fölcserélések kezdve az ókortól egész napjainkig éppen nem tartoznak a ritkaságok közé: de ebből még korántsem következik, hogy az ilyenformán azonosított nevek csakugyan egy eredetüek is volnának. (Turul 1891., 52. 53. l.)

Forrás: Pallas Nagylexikon