Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
bizánci műv... ----

Magyar Magyar Német Német
bizánci műv... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

bizánci művészet

A kelet-római birodalom (IV. sz.- XV. sz.) sajátos stílusjegyeket mutató művészete. Kisugárzása a birodalom bukása (1453) után is érzékelhető, különösen az orosz és más szláv népek ikonfestészetében, egyházi építészetében, de az olasz művészetben is.


Építészet. Elsősorban templomépítészete jelentős; jellemzője a kupolával v. kupolarendszerrel fedett centrális templom, pompás üvegmozaik- és márványberakásos díszítéssel. Egyik legszebb emléke az isztambuli Hagia Sophia templom, ami bazilikás térelrendezésű.


Képzőművészet. Szobrászata az építészet mellett háttérbe szorult, főként kis méretű domborművekre korlátozódott. A táblafestészet, az ikonok azonban a császárság bukása után is hatással voltak a festészetre mindenütt, ahol az ortodox görögkeleti vallás honosodott meg. Híresek a bizánci elefántcsont-faragványok, amelyeknek egyik emléke hazánkban a múlt században talált díszkürt, a jászberényi "Lehel kürtje".


Irodalom. Kezdete a IV-VII. sz. fénykora a VII-XII. sz., a népnyelvűség megjelenése a XII. sz.-tól jelentkezik és Bizánc elestéig (1453) tart. Jelentős egyház és világi költészet - himnusz- és hősköltészet - mellett legfontosabb funkciója az volt, hogy az antik keleti irodalmat Európa számára közvetítette. Bizánc eleste után - az értékmentés ugyan már előbb is megkezdődött - az Itália földéjre menekült görögök kódex kincse a reneszánsz humanistái kezében felbecsülhetetlen forrásértékké váltak Európa számára. A bizánci irodalom és hatása a keleti ortodox egyház befolyási területén tovább élt, a nemzeti, népi irodalom megjelenéséig.


Zene. Fogalmán általában a görög szertartású ortodox kereszténység énekeit értjük. A szertartások bizonyos részeinek recitálásában, miként szinte minden világvallás gyakorlatában, bizonyos kiénekelt írásjeleket alkalmaztak. Önálló himnuszköltészetűk bevezetőből, majd számos azonos méretű szakaszból áll, a művet a refrén tagolja szakaszokra. Himnuszköltészetük az egyes egyházi centrumokban - Athósz, Patmosz, Jeruzsálem, Konstantinápoly - külön-külön fejlődött. A zárt közösségekben a dallamemlékezet biztosította az énekes kultúra megmaradását. Lejegyzésükben inkább emlékeztető jelekre volt szükség, mint dallamírásra. Az ó-bizánci neuma jelzések az ezredik év táján alakultak ki, s jelentés tartalmuk ma még feltáratlan. A neumák 2-3 hangból álló, a motívumnál kisebb összetartozó dallami és ritmikai egységek jelei. Eredeti előadásmódjuk is ismeretlen. Szükségszerűen alakulhatott ki egy-egy dallam kultusza, eluralkodása, s a költők ilyen dallamokra írták szerzeményeiket, helyesebben: szerzeményeikhez igazították a már ismert dallamot. A közép-és késő- bizánci hangjegyírás kerekded - szemben a gregorián szögletes írásmódjával -, olvasatuk ismert. Hangszerek alkalmazása templomaikban tilos volt, ezért az orgona és más hangszer udvari, ünnepi, cirkuszi rendezvényeken kaphatott helyet. Ilyen rendeltetésű lehetett a már említett ,, Lehel kürtje", melynek alaphangja F. A bizánci művészet napjainkban ismét divatba jött.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is