Bizánci pénzek

(bizantinusok), a kelet-római császárok érmei (395-1453. évig Kr. u.). Arcadius császáréival kezdődnek, latin föliratuk: VCTORIA AVGVSTI v. AVGVSTORVM. Az aranyokon a hátlap képverete alatt olvasható CON. OB., jelentése a. m. a konstantinápolyi pénzláb szerint 72, azaz ennyi darab ment egy font aranyra. A B. stilje lapos, izléstelen s időről-időre rosszabb. A régiebbeken az előlapon a császár mellképe, oldalt v. szemben a hátképen többnyire Victoria, v. angyal kereszttel v. a Krisztus-monogrammal, lépcsőzeten álló keresztek, évjelző betük stb. láthatók; a későbbieken a császár és császárné képe mindig szemben ábrázoltatik s a hátlapot Krisztus szembenéző mellképe v. egész alakja foglalja el, a IX. századtól fogva görög feliratokkal. A latin császárok (1204-51) nem verettek érmeket, míg a Trapezuntban s Niceában székelő császároktól egész sorozatokat ismerünk. A legutolsó B. érmet VIII. Palaiologos János császár verette. A középkorban a B. érmek stiljében több ország verette érmeit, így Velence, Bolgárország, Szerbia, IV. Béla korában Magyarországban a +SANCTA MARIA feliratu rézpénzek vannak a bizantinusok mintájára verve. V. ö. Eckhel, Doctrina numorum veterum (6 köt., Bécs 1798); Saulcy, Essai de classification des suites monétaires byzantines (1830); Sabatier, Description des monnaies byzantines (Paris 1862, 2 köt., 70 táblával).

Forrás: Pallas Nagylexikon