Bizonyíték

minden tény, körülmény v. adat, mely valamely állítás bizonyítására szolgál. A B.-ok vagy közvetetlen tapasztalásból, vagy mások tanuságából meríthetők; az utóbbi esetben a bizonyíték értéke a tanu hitelességétől függ. Ily értelemben a föltétlen tekintélynek örvendő irókból vett idézetek (dicta probantia) is bizonyítékok. mint p. a teologiában a bibliából vett idézetek.

Forrás: Pallas Nagylexikon