Biztosítási jog
Tekintettel a biztosításnak nagy gazdasági jelentőségére, az
összes törvényhozások igen nagy sulyt fektetnek arra, hogy a biztosítási
ügyletek lebonyolítása és a szerződések teljesítése lehetőleg biztosíttassék.
Ha ujabban az államok tulnyomó nagy részében biztosító vállalatok létrejöttét
nem kötik is többé engedélyhez ezeket a lehető legnagyobb nyilvánosságra
kötelezik, hogy a felügyelet és az ellenőrzés lehetővé váljék. Engedélyhez
kötik ott, ahol ez különben nincs meg, az életbiztosítási vállalatok
keletkezését p. Svájcban, hol erre a célra külön felügyelő hatóság van
szervezve és ezt ajánlják ott is, hol az engedélyezési rendszerrel szakítottak
a vállalat bejegyzése előtt megejtendő vizsgálat tekintetében. Éppen a biztosítottak
biztonsága szempontjából kötelezik a biztosító-vállalatokat, hogy midőn
bejegyeztetésöket kérik, mutassanak ki biztosítási alapot. Kereskedelmi
törvényünk 452. §-a minden biztosítási vállalatot arra kötelez, hogy a
cégbejegyzésre illetékes törvényszéknél a biztosítási ügyletek minden ágára,
mellyel foglalkozni szándékozik, külön-külön 100.000 forint biztosítási alapot
mutasson ki. Más törvényhozások helyesebben a különböző ágakra nézve különböző
alapot követelnek, mert a kockázat nem egyforma, és tekintve, hogy törvényünk
csakis három biztosítási ágat különböztet meg, nem is kell az oly vállalatnak,
mely a képzelhető minden biztosítási ággal foglalkozik, 300.000 frtnál több
alapot kimutatnia. A nyilvánosság szempontjából továbbá köteles a biztosító vállalat
bejelenteni azon elveket, melyek szerint a befizetett alaptőke és a díjtartalék
elhelyeztetik, életbiztosításnál a díjtartalék kiszámításának elveit, a
halandósági és élettartami táblázatokat bemutatni a számításnál alapul vett
kamatláb megjelölésével. Más törvények, mint p. az angol és az amerikaiak,
mélyebben belenyulnak még a díjtartalék kiszámításának megállapításába is,
kötelezőleg előirván a kiszámítás elveit. Kötelesek továbbá a vállalatok a
zárszámadásokat és mérlegeket minden évben a biróság elé terjeszteni és a
törvények, mint a magyar kereskedelmi törvény 458. §-a, kötelezően
megállapítják, miként kell a bevételek és kiadások összeállításánál eljárni,
miként kelljen a mérleget felállítani. A legtöbb állam törvényhozása megtiltja,
hogy az életbiztosító vállalat más biztosítási ágakkal is foglalkozzék. Az
ujabb munkásmozgalmak pedig arra indították a nevezetesebb törvényhozásokat,
hogy a munkások baleset ellen való biztosítását az államra bizzák és azt
kötelezővé teszik. A magyar kereskedelmi törvény 453-513. §-ai foglalkoznak a
biztosítási ügylet jogával. Általában nagyon hézagosnak mondhatók rendelkezései
és sok tekintetben kételyekre adnak alkalmat. - V. ö. Beck Hugo: Tanulmányok a
biztosítási jog köréből. Budapest, Grill 1892; Pólya Jakab: A biztosítási
vállalatok. Bpest 1892. Franciaországnak nincs egységes törvénye a
biztosításról. A côde de commerce X. címe a tengeri biztosítással foglalkozik;
az 1867 jul. 24-iki törvény a bizt. társaságokról intézkedik; Angolországnak
1870. év óta van törvénye az életbizt. társaságokról; az Egyesült Államokban az
egyes államok külön szabályozzák a biztosítást.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|