biztosító

Biztosíték: olyan kapcsolási elem, amely túláram esetén megszakítja az áramkört. Az ún. olvadóbiztosító foglalatból és betétből áll. A betét porcelán- v. üvegcső, a végén egy-egy fémkontaktussal, ezeket belül vékony fémszál köti össze. Túláram esetén a fémszál elolvad v. elég, és ezáltal megszakad az áramkör. Ha a bekapcsolási áramlökés sokkal nagyobb, mint az üzemi áramerősség, akkor ún. lomha biztosító betétet alkalmaznak. Ennek kiégéséhez bizonyos idő kell, ami alatt a bekapcsolási áramlökés lecsökken. és így nem olvad ki szükségtelenül a biztosítószál minden bekapcsoláskor. A biztosított készülék, a hálózat védelme és a balesetelhárítás szempontjából is alapvetően fontos, hogy a kiolvadt betét helyére csakis az előírt értékeknek mindenben megfelelő új betétet helyezzünk a foglalatba. A biztosító betét legfontosabb adata az az áramerősség, amelyen kiolvad. A lomha betéteket T betűvel jelzik. Az automata biztosítóban elektromágneses kapcsoló szakítja meg az áramkört túláram esetén. Az automata biztosító aránylag érzéketlen a lassú áramnövekedésre, ezért rendszerint bimetall kioldóval is ellátják.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• adat
• betű
• bimetall