Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Björnson... ----

Magyar Magyar Német Német
Björnson... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Björnson

Björnstjerne, norvég iró, született Kviknében (Österdalen) 1832 dec. 8. Apja a vadregényes, hegyes vidéken pap volt. A középiskolákat Moldeban, az egyetemet Krisztiániában végezte s ugyanitt kezdte meg irodalmi működését kritikákkal és tárcaszerü dolgozatokkal. Miután 1857-59. mint szinházigazgató működött Bergenben, egyidőre munkatársul lépett be Krisztiániában az Aftenbladethez. Irói hirnevét Synnöve Solbakken (1857), Arne (1858) s England Gut falusi történetei és idilljei alapították meg. Egyidejüleg sikeresen próbálkozott drámairással is s e nembeli művei: Halte Hulda, Mellem Stagene (1858), Kong Sverre (1861) s a Sigurd Slembe trilogia (1862). E műveiben a dán-norvég irodalomban egészen önálló. 1860-1863. beutazta Olasz-, Német- és Franciaországot, 1865-67. a krisztiániai szinházat igazgatta s 1866 óta a Norsk Folkebladot szerkeszti. Egy ideig szerkesztőtársa volt a kopenhágai For Idé og Virkelighed c. időszaki iratnak, 1871-72. svéd és norvég városokban, sőt később Amerikában is felolvasásokat tartott, az erre következett éveket déli vidékeken töltötte. 1875-ben visszatért Norvégiába s Guesdalban, Lillehammer vidékén telepedett meg. Mint a radikális «parasztpárt» vezére, az utóbbi időkben politikai mozgalmat indított azzal a céllal, hogy Norvégiát Svédországtól függetlenné téve, köztársasággá alakítsa; e miatt azonban sok megtámadásnak tette ki magát. 1863 óta az államtól költői évi dijat kap. Fia, Bergliot 1892 okt. 12. nőül vette Ibsen iró leányát. Ujabb munkái közül felemíltendők: Jernhanen og Kirkegarden (1866), Fiskerjenten (1868), Brude-Slaatten (1873), Het flager i beyn og paa havnen (regény, 1884), Paa Guds Veje (1889), Ragni (1890); drámai művek: Maria Stuart i Skotland (1864), De Nygifte (1865), Sigurd Jorsalfar ( 1872), Redaktören (1875), En Fallit (1875), Kongen (1877), Leonarda (1879), Det ny System (1879), En Hanske (1883), Over Ävne (1883) Geographi og Kjärlihed (1887). Írt egy románcokból álló eposzt is: Arnljot Gelléne (1875) s kiadott egy pompás lirai kötetet: Digte og Sange (1870, 3. kiad. 1890). B. úgy az életben mint műveiben merész, erőteljes szellem, radikális és határozott realista, az egyszerüség és természetesség embere. Stilusa nagyélénksége mellett is mindig szabatos, drámáiban pedig jellemzése tökéletesebb, mint kompoziciója. (V. ö. Brandes Gy., B. og Ibsen, Kopenhága 1892) Magyar fordításban B.-től következő művek vannak meg: A csőd (szinmű öt felv., ford. Bercsényi Béla, Budapest 1876. Nemzeti szinház könyvtára 96); Magnhild, norvég elbeszélés. ford. K. J. K. (Budapest 1878, Athenaeum).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is