Blaha

Luiza, szinművésznő, családi nevén Reindl, szinpadi leánynevén Kölesi Lujza, szül. Rimaszombatban 1860 szept. 5. Atyja Renidl Sándor, előbb a cs. kir. hadseregben huszártiszt, a szabadságharc alatt pedig 1848/49-ben honvéd volt. Később, hogy a sorozástól s üldözéstől megmenekülhessen, Várai álnévvel a szinészi pályára lépett. Leánya igy a szinpadi lámpák világával korán megismerkedett. Még gyermekleányka volt, midőn 1858-ben Győrött első szini kisérletét tette Völgyi György társaságánál. 14 éves volt, midőn 1864-ben a fővárosban a budai szinházhoz kisebb énekes szerepekre szerződött. Hangjának akkor azonban csak üdesége volt még, iskolája nem. E szinház anyagilag sanyaru körülmények közé jutván, a társaságnak, melynek Blaha is tagja volt, fel kelle oszlani. Kölesi Lujza Szabadkára Sipos Károly társaságához szerződött, s itt nyerte művészi kiképeztetése alapját. A nagy alföldi városban ugyanis egy katona-ezred állomásozott, s annak zeneértő karmestere, Blaha, a fiatal leány hangjának becses voltát csakhamar felfedezte, s a leánykát nőül vette. Blaha mint alapos zenész, minden erejét szép s fiatal neje iskolázására fordította, és pedig nem magyar létére, nem a népdalban, hanem a koloratur énekesnői szakmában képezte őt ki. E téren B. alig egy év alatt annyira vitte, hogy midőn 1866. a debreceni állandó szinház operájához szerződött, annak művezetője, az értelmes és gyakorolt Szabó József tág tért nyithatott a még kezdő, de már is képzett énekesnőnek, ugy hogy B. a debreceni közönség kedvence lett. Haladása, melynek a folytonos önképzés s a közönségnek egyre növekedett tetszése adott szárnyakat, meglepő gyors volt. A debreceni társaság az év egy részében Nagyváradon is működvén, mind a két város határozott s osztatlan tetszése kisérte B. művészi énekét, s hirnevét csakhamar országossá tette. Hat évig volt két magyar város közönségének szini kegyence, s egyszersmind a társas életben is egyik kedves s köztiszteletben álló alakja volt. Mindenki csak a szép B.-ról beszélt, mindenütt tömjéneztek neki, a hire a fővárosban is elterjedt. Tehetsége s természetes hajlama a népszinműénekesnői genre felé vonta, s első kisérletei e téren valódi diadalok voltak.

A nemzeti szinháznak Hegedüsné óta nem volt igazi Rózsija, Julcsája és Marcsája. De midőn B. 1872. Pesten először fellépett, a közönség és a kritika egyhangulag kimondotta, hogy B.-ban feltalálták Hegedüsné utódját. Azóta B. a művészetben folyvást emelkedett s ez emelkedésével együtt a közönség tetszése is nőtt. Játékának vidéki szegletességei hamar eltüntek s alakítása évről-évre művésziebb lőn; nemcsak énekel, hanem játszik is, s a költő népies alakjába valódi lelket képes önteni. A 70-es években, midőn a népszínmű a nemzeti szinházban már nem igen fért el, egy uj intézet felállítása vált szükségessé. Föl is épült 1875. a pompás népszinház, hol B.-nak művészete kifejtésére tágasabb tere nyilt. B.-val és Tamásival az egész népszinmű-répertoire átment az uj intézetbe. Itt a népszinművek egyedül nem töltöltötték volna be a répertoiret, ha a B.-nak a népdrámákban nem nyilt volna olyan szerepköre, hol tehetségét a legelőnyösebben érvényesítheti. S mivel a közönség izlésében mutatkozó áramlat fölszinre hozta az operetteket, művészi tevékenységének sulypontja egy évtizeden át mindinkább az operettere esett. E téren első nagy sikerét Angot asszony leányában aratta. A közönség kedvteléssel fogadta. B. rendkivüli tanulékonyságáról s nagy művészi érzékéről tanuskodik, hogy az egészen más szerepkörben is érvényesíteni tudta magát. Népszerüsége az országban páratlan. Ha vidékre megy, egész forradalmat csinál. Megtörténik néha, hogy bandériumokkal, üdvözlő beszédekkel, díszküldöttségek fogadják, s diadalmenetben viszik haza. Második férje Zsoldos Sándor volt. 1881. ment nőül báró Splényi Ödönhöz.

Forrás: Pallas Nagylexikon