Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Blandrata G... ----

Magyar Magyar Német Német
Blandrata G... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Blandrata György

eredeti olasz nevén Biandrata, orvos és vallásreformátor. Született Saluzzában, a piemonti tartományban 1515., megh. Erdélyben, valószinüleg 1588. máj. 5. Miután a páviai egyetemen orvosi tanulmányalt elvégezte, I. Zsigmond lengyel király második neje, Sforza Bona királyné mellett udvari orvosi tisztet vállalt. 1541-ben a királyné leányához, Szapolyai János nejéhez, Izabella király néhoz ment Erdélybe. Ettől fogva jó ideig Izabella környezetében maradt; a királynéval együtt ment Kassára, Lengyelországba, Ratiborba, majd ismét Lengyelországba, honnét aztán az angol királynéval együtt utazott Olaszországba. Dogmatikai kérdésekben nyilvánitott szabad nézetei miatt már ekkor üldözni kezdték. Bécsben és Pádovában törvényszék előtt állott, s a szent inquizició elől Genfbe menekült, hol Kálvin és követői, kiknek sorába állott, szivesen látták. Azonban B.-ben vallási kételyek merültek föl, melyekre maga Kálvin válaszolt: Ad quaestiones Georgii Blandratae cimü, Beza által kiadott iratában. B. helyzete Genfben csakhamar tarthatatlanná vált, s 1558-ban Lengyelországba költözött, hol kezdetben még mint a kislengyelországi kálvinista gyülekezetek előljárója szerepelt és a pincsovi zsinaton is ily értelemben tett hitvallást, bizonyos fentartásokkal; de már 1562-ben nyiltan elszakadva a kalvinizmustól, antitrinitárius tanokat hirdetett, s több olasz társával együtt megalapította a lengyel unitarianizmust. E miatt Kálvin és Luther lengyel követői részéről erős üldözésnek lévén kitéve, örömmel fogadta János Zsigmond erdélyi fejedelem meghivását. ki őt 1563-ban orvosává és belső tanácsosává tette. Erdélyben ő lett az antitrinitárius eszméknek, Socin értelmében, egyik fő apostolává, Dávid Ferenccel együtt irodalmi téren és ez irányban működött. Élte vége felé Dávid Ferenccel erősen meghasonlott, mert ennek Krisztus istenségére vonatkozó radikális tanaira nézve eltérő nézeteket nyilvánított. Visszavonult tehát a teologiai vitáktól, s egyedül orvosi tisztének élt. A B. jellemére tett szörnyü megjegyzések felekezeti vakgyülölet kifogásai voltak. Igy itélendő meg Béza Tódornak 1567-ben Genfben kiadott: Valentini Gentilis - impietatum ac triplicis perfidiae et perjurii brevis Explicatio cimü művében kifejezett hires mondása, mely szerint: «B. nem volt oly tudós, mint Gentilis Bálint, de sokkal szemtelenebb és istentelenebb.» - B. munkái: Gynoeceorum ex Aristotele et Bonaciolo a G. Biandrata medico subalpino noviter excerpta de foecunditatione graviditate, partu et puerperio. Gyulafehérvár, 1539. Catechismus ecclesiarum dei. Kolozsvár 1566. (Dávid Ferenccel együtt.) Propositiones in disputatione Albensi. U. o., 1566. (Dáviddal együtt.) Refutatio scripti Georgii Majoris. U. o., 1569. (Ugyancsak Dáviddal együtt.) Omnibus fratribus et Reverendis Ministris per universam Poloniam. H. n., 1579. (Paleolog Jakab: Confutatio vera et solida etc. c. könyve 220-231. I.) Antitrinitárius hitvallását a Flacius cáfolatával együtt Henke adta ki. (Helmstedt 1794.) V. ö. Burián Mihály: De duplici ingressu in Transilvaniam G. B. 1806; Trechsel, die politischen Antitrinitarier vor Socin. Heidelberg 1839); Kanyaró, Fer., Az unitáriusok Magyarországon (1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is