Blanqui

(ejtsd: blánki), 1. Adolf Jeromos, francia nemzetgazdasági iró, szül. Nizzában 1798 nov. 21., megh. Párisban 1854 jan. 28. 1825. a párisi kereskedelmi akadémia tanárává nevezték ki s 1830. ennek az intézetnek igazgatójává lett, 1833. a Conservatoire des arts et des métiers nemzetgazdasági tanszékén foglalta el Say J. B. helyét (l. o.), akinek iskolájából valónak vallotta magát. 1846. s 1848. képviselő volt, majd nagyobb utazásokat tett, részben az akadémia megbizásából s utazásainak eredményét több munkában adta ki. (Voyage á Madrid 1826, La Corse en 1839, L" Algérie en 1839, Voyage en Bulgarie en 1841, L" Espagne en 1846). Mint nemzetgazdasági irónak legismertebb Histoire de l" économie politique en Europe (2 kötet 1879) c. műve, melyben úgy mint későbbi, főként a munkáskérdést tárgyaló munkáiban is (így Les classes ouvriéres en France, 2 kötet 1848) kitünő világos, átható, magyarázó képességével tünik ki, bár néha csillogó előadása a paradoxokat szinte hajhászni látszik. B. később eltért Say tanaitól és Saint-Simon tanai felé hajlott s a Producteurbe is irt cikkeket. L. Saint-Simon, Bazard és Enfantine.

2. B. Lajos Ágost, Adolf öccse, fanatikus kommunista, kinek a forradalom valóságos eleme volt, szül. Puget-Théniersben 1085 febr. 7., megh. Párisban 1881 jan. 2. Viharos életet élt; Párisban jogot és orvosi tudományokat tanult, de már korán részt vett a köztársasági mozgalmakban. A juliusi forradalomban ott harcolt a barrikádokon; az 1839 máj. 21. zendülés alkalmával elfogták és halálra itélték, a király azonban életfogytig tartó börtönre változtatta büntetését. Az 1848 februári forradalomban visszanyerte szabadságát, mire Párisba sietett, hol több zendülést rendezett, míg május 15. elfogták és tiz évre itélték. Ezt a büntetést alig állotta ki, ujabb összeesküvés miatt megint 4 évre zárták el, majd pedig Brüszelbe kellett szöknie. Mikor 1870 szep. 4. kikiáltották a köztársaságot, B. Párisba ment s itt La patrieen danger (a haza veszélyben van) c. lapjával a kommünnek egyik vezérévé lett és fáradhatatlanul szította a mozgalmakat. Ezért 1872. a hadi törvényszék Uj-Kaledoniába való deportálásra itélte, de mert betegeskedett, Clairveauxban zárták el. 1879. mint rabot képviselővé választották s bár a kormány választását megsemmisítette, később szabadlábra helyezték. Irt egy csillagászati munkát (L"éternité par les astres, hypothése astronomique, Páris 1872), egy politikait (L" armée esclave et opprimée, 1880), míg két kötetes gazdaságtani műve halála után (1885) jelent meg Critique sociale cimmel.

Forrás: Pallas Nagylexikon