(franc., ejtsd blazon popülér) szó szerint a. m. népies
címertan; de ennél jóval több az, amit e címen a folklore (l. o. ) egyik
fejezetében tárgyalni szokás. Még pedig azért e francia címen (blason különben
az egész nyugati románságban elterjedt szó, ol. blasone, prov. blesos, blisos,
katal. blasó, spany. blason, port. brasáo. s a tőle származó fr. blasonner, sp.
blasonar igék, eredete homályos), mert eddigelé Franciaországban, vagy legalább
francia nyelvü területekre vonatkozólag dolgoztak a legalaposabban és a legtöbb
eredményt felmutató rendszerességgel a folklorisztika ez ágában. Magába
foglalja a B. legtágabb értelmében véve mindazon népies hiedelmeket,
vélekedéseket, tudalmat, tréfát, v. ingerkedő és bosszantó ráfogást, alapos,
vagy alaptalan hiresztelést és magyarázatot, ami valamely nép, törzs, faj
család, vallásfelekezet, mesterség, testület, helység stb. nevére, eredetére,
jellemző vonásaira, vagy csak koholmányból rátapadt nevezetességre vonatkozik,
így tehát az aettologiai mondák (l. o. ) egy részét is. Igy különösen a hely-
és család- meg népnevek népies, vagy tudákos etimologiáit, az ilyenek alapján
álló címer-magyarázatokat, mondákat s más effélét; a helységek akár alapos,
akár alaptalan hirességét, vagy hirhedtségét illető adomákat, minők az ó-koriak
közül az u. n. Boeotiana, vagyis a béociaiakról, továbbá az abderaiakról mesélt
furcsaságok. Hazánkban ilyenek a soroksári, lédeci, rátóti, andódi, kókai,
oláhfalvi s nem győznők elszámlálni, még mi mindenféle, sokszor legapróbb
részleteikben is a külföldi analog «esetek»-hez hasonló históriák.
Forrás: Pallas Nagylexikon