Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Blücher... ----

Magyar Magyar Német Német
Blücher... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Blücher

Gebhard Leberecht, wahlstadti herceg, német hadvezér, született Rostockban 1741-ben, megh. 1819-ben; családja pomerániai köznemességhez tartozott; mint 15 éves fiu megszökött hazulról és egy svéd huszárezredbe lépett; 1760-ban porosz hadi fogságba esett s Belling porosz huszárezredes felszólítására mint tiszthelyettes (Kornett) lépett át a porosz hadseregbe. 1761-ben főhadnagy s 1770-ben százados lett; könnyelmü életmódja miatt II. Frigyes király 1772-ben a seregből elbocsátotta s csakis e király halála után 1787. neveztetett ki ujból a huszárokhoz őrnagynak. 1788. alezredes és 1791. ezredes s a «vörös huszárezred» parancsnoka lett; e minőségében 1794. Kaiserslauternnél 1794-ben Kirrweilernél annyira kitüntette magát, hogy tábornokká léptették elő; 1801. altábornagy lett és 1806-ban Auerstädtnél a porosz elővédhadat vezényelte; a vesztett csata után Hohenzollern herceggel az Oderáig vonult vissza, de a prenzlaui szégyenletes fegyverlerakásban részt nem vett, hanem csapataival Mecklenburgon át Lübeckbe vonult, reményelve, hogy onnan tengeren mentheti meg kis seregét; a francia sereg felette gyors előnyomulása azonban ezt lehetetlenné tette s B. nov. 7. Ratkaunál 6000 emberével hadi fogságba esett. A tilsiti békekeötés után pomerániai hadkormányzó lett és 1809-ben lovassági tábornokká léptették elő. 1813. Wittgenstein fővezérsége alatt a Sziléziában gyülekező porosz seregrész (sziléziai sereg) élére állították s ezzel aug. 26. legyőzte és majdnem megsemmisítette Macdonald francia seregrészét, - okt. 16-án Möckernél visszaszorította Marmont hadtestét, okt. 19-én pedig az ő seregének csapatai nyomultak be leghamarább Lipcsébe, amiért is tábornaggyá léptették elő. A csata után tartott hadi tanácsban B. élénken védte azt a nézetet, hogy minden időfecsérlés nélkül követni kell Napoleont akár Párisig is, hogy e nagy hadszervezőnek ideje ne legyen ismét egy új sereget szervezni és összegyüjteni. A sziléziai hadsereggel 1814 jan. 1-én lépte át a Rajánt; Brienne-nél Napoleon által ugyan legyőzetett, de azért mégis egyesült a szövetségesek főseregével. A la-rothi forde re-i csata után B. seregével önállóan működött a Marne völgyében, de előrenyomuló seregrészeit Napoleon szétforgácsolva egyenkint verte vissza s B. serege romjait Châlons-nál csakis azért szedhette ismét össze, mert Napoleon-nak B. fölött kivívott győzelmei után, rögtön a szövetségesek többi seregei ellen kellett fordulnia. A fősereggel való egyesülése után még Bülow hadtestét is B. alá rendelték s igy ezzel megerősödve Laon-nál győzött is. Páris ostromlásakor, B. csapatai foglalták el a Mont-martret. Betegség, és a franciáknak tett engedmények miatt érzett bosszuságtól indíttatva április 2-án a seregvezérlésről lemondott. A hadjárat befejezése után wahlstadti herceg lett és a trebnitzi uradalmakat kapta érdemei elismeréséül. Napoleonnak Elbából való visszatérése után B. az egész porosz sereg fővezérévé neveztetett ki. 1815 jun. 16-án Ligny-nél ugyan legyőzetett, de azért jun. 18. kerülő uton mégis kellő időben érkezett a waterlooi csatatérre, ahol friss csapataival az angolok által már elveszettnek vélt csatát győzedelmesen befejezte s a csata után a csapatok teljes menetképességének igénybe vételével üldözte a hátráló francia sereget, amely e miatt teljesen szétmállott; jun. 29-én már Páris előtt állott s minden fegyverszünetre való ajánlatot visszautasítva a francia sereg maradványait egészen a Loire-ig űzőbe vette. Jul. 7-én vonult csak be párisba s okt. 31. hagyta el betegen a sereget. B. hezceg két fiút hagyott mag után, kiket a grófi rang illetett: 1. B. Ferenc, F.-Wahlstadt grófja, szül. 1778 febr. 10. Résztvett az 1813. és 1814. hadjáratokban. Sulyos sebeket kapott, úgy hogy végre elmebetegségben halt meg Köpenickben 1829 okt. 10. - 2. B. Frigyes Gebhard, B. Wahlstadt grófja, szül. 1780. résztvett az 1813-15. hadjáratokban s fiutódok nélkül halt el 1834 jan. 14. Az előbbinek két fia meradt: 1. B. Gebhard (szül. 1799 jul. 14., megh. 1875 március 8.) megkapta a hercegi címet s a porosz urakházának örökös tagja lett. 2. B. Gusztáv Oktavius Henrik gróf (szül. 1800 aug. 3., megh. 1866 jan. 3. Baden-Badenben), az szent Johaniták rendjének díszlovagja és a porosz király kamarása volt. Megjegyzendő, hogy az előbbinek fia, B. Gebhard Lebrecht, aki 1836 márc. 18. született, s jelenleg a család feje, katolikus vallásu. Katolikus anyjától (Larich- Moenich grófnőtől) hat birtokot örökölt osztrák Sziléziában s emellett Krieblowitz és Wahlstadt majorátusát is birja. Ő is örökös tagja a porosz urakházának. B. hercegi nagybátyjának unokája: B. Konrád Dániel (1764-1845) az u. n. B.-Altona mellékágának a megalapítója. Ő is derekasan résztvett a szabadságharcokban s nagy érdemeket szerzett Altona városa körül. A dán király grófi rangra emelte 1818 okt. 13. V. ö. Wigger Geschichte der Familie von B. (Rost. 1878, 2. köt.; a második kötet a hadvezér részletes életrajzát adja). Scherr János, B. (3 köt., 4. kiad.). Blasendorff, B. (Berlin 1887). Varnhagen v. Ense (Biogr. Denkmäler, 3 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is