Blumenthal

1. Lénárt gróf, prosz tábornok, szül. az Odera melletti Schwedteben 1810 jul. 30. Hadapród-iskolában nevelkedett s 1827-ben lett tiszt. 1830-33.. a berlini hadi iskolát látogatta, 1848. a nagy táborkarhoz osztották be, 1849 jan. 1. pedig kapitánnyá léptették elő. Bonin táborkarában résztvett a dán hadjáratban, s 1849 májusban a schlewig-holsteini hadsereg táborkari főnökévé nevezték ki. 1858. már mint vezérőrnagy Frigyes Károly herceg hadsegéde, 1863. pedig a mozgósított hadtest táborkarának főnöke lett. E minőségben kiváló része volt a düppeli sáncok bevételében és az Alzen szigetre való átkeletésben. 1864. vezérőrnagy, 1866. pedig a porosz trónörökös parancsnoksága alatt a második hadtest főnöke lett. Főképen B.-nak van nagy érdeme abban, hogy e hadosztályt Nachodnál és Königgrätznél sikeresen működött. Jutalmul ezért Vilmos király B.-t tábornokká nevezte ki és a 14. hadosztály parancsnokságát bizta reá. E háboruban történt, hogy B.-nak egyik barátjához irt bizalmas levele, melyben több királyi herceg hadvezéri képességeiről kicsinylőleg nyilatkozott, az osztrákok kezébe került, kik azt közzétették. Noha ez az incidens az udvar neheztelését vonta maga után, mindazáltal B. 1870. a franciákkal való háboru kiütésekor a trónörökös alatt ismét a harmadik hadsereg táborkari főnöke lett és mindvégig résztvett a háboruban. 1870 aug. 20. a király Pont-forda-Moussonban az első osztályu vaskereszt-renddel tüntette ki. Az általános haditarv megállapításában, nevezetesen a sedani ütközet előtt és Páris ostroma alatt, ő is résztvett. A háboru bevégeztével 450.000 márka dotációt kapott, 1883. pedig grófi ranggal tüntették ki. 1888 márc. 15. III. Frigyes császár tábornaggyá és a 4. hadtest főfelügyelőjének tette meg. Ez állásától őt II. Vilmos császár saját kérelmére 1892 jul. felmentette.

2. B. Oszkár, német iró, szül. Berlinben 1852 márc. 13. 1888 óta az általa u. o. alapított Lessing-szinház igazgatója, 1873. a Deutscher Dichterhalle-t adta ki és sok ideig a Berliner Tagblatt rettegett szini birálója volt. Igen élces iró, tehetséggel, de veltünés és csupán közvetetlen hatást vadászva. Die Orientreise (1892) címü szindarabját Kadelburggal együtt irta, magyarra is lefordították és 1893 ápr. 28. adták a nemzeti szinházban.

Forrás: Pallas Nagylexikon