Bënge

(növ.), eredetileg a. m. rügy v. faszem. Diószegiék szerint népies növényszó, s ők az egyesített Rhamnus L. pro parte (varjutövis) és Frangula Tourn. (kutyafa) két génuszt v. algénuszt nevezik a közösített B. névvel. Mi a B. szót, melynek Diószegi Orv. Füz. 353. l. bénge alakja s olvasható, csak böngéz, bëngléz v. böngész származékáról ismerjük, ezenkivül Benkő az idetartozó varjutövist varjubingónak nevezi. Ez a bingó a Tájszótár szerint a székelyek nyelvében «éretlen kis gyümölcs», p. szilvabingó, sőt «bingyó» (bimbó) alakja is van, ami bizonyságot tesz, hogy a bingó és benge v. (bénge?) egy szócsaládból való és csak a tájias kiejtés tesz köztük különbséget. Mi az egyesített Rhamnus L. (benge Diósz.) két génuszát ill. algénuszát a magyar népies elnevezései alapján, valamint lexikális tekintetből is kutyafa és varjutövis néven külön tárgyaljuk. A hazai Rhamnusokat egyesítve Borbás V. ismertette az Erdészeti Lapok 1875. 702-706. s az Oesterr. Botan. Zeitschr. 1887. 52-53. l. - B.-szemek, festőkökény vagy sárga bogyók (növ.), különböző Rhamnusfajnak (l. Varjutövis) éretlen megszárított, borsónagyságu csonthéjas gyümölcse, 3 v. 4 barázdával, mely ugyanannyi magnak felel meg. E gyümölcsszemek különben összerándolódottak, sárgák v. barnás-zöldek, édeses vagy az északibb eredetüek kellemetlen keserü izüek, gyenge, de rossz szaguak; sárga festék van bennök. Alkotó része a Rhamnin szagtalan és iztelen sárga tűkkel kristályodik, vizben és hevített alkoholban könnyen oldódik, alkalikus oldatban hamar megbarnul s a gyümölcsben levő erjesztő valamint savak hatása alatt is cukorrá és rhamnetinná (chrysorhamnin) válik. Az utóbbi részben már a gyümölcsben is készen van, mint apró, aranyszinü kristály; csaknem iztelen, forró vizben alig, alkoholban és éterben könnyen oldódik.

A B.-t kelme-nyomtatók- és festőkben használják; különböző csávával nagyon intenziv és élénk szinü lesz, de ez mégsem oly igazi finom, mint a festő tölgy kérgéé. Papirost, bőrt, cukrászsüteményt festenek vele. Keleten a szattyán sárga festéke, a görögök orvosságnak használták. Az olcsóbb fajtából sárga festéket is csinálnak. A legjobb fajtát persa B.-szemnek is nevezik, s ez állítólag a Rhamnus infectoria (festő varjutövis), de inkább a Rh. intermedia és Rh. tinctoria gyümölcséből való. Ezután következik a levantei és török B. a Rh. saxatilis és Rh. intermediából, a francia v. avignoni szemek, grana Lycii Gallici, graines d"Avignon a Rh. infectoriából, a spanyol, olasz, és magyar B. és Rh. saxatilis, Rh. tinctoria W. et Kit., Rh. intermedia Stend. et Hochst. és Rh. saxatilis, végre a német az utóbbi faj gyümölcséből. A khinai sárgabogyók (natalszemek, waifa) a Sophora Japonica szárított virágbimbói; olyan festéke, mint a festő tölgy kérgéé, Khinában gyakran sárgára festik vele a mandarinok ruháját; ez nálunk még ritkaság.

Forrás: Pallas Nagylexikon