Bő
(Bew) nemzetség törzshelye, ugy látszik Tisza-Bő és Kenderes
v. Kétegyház, melyet tőle a kunok foglaltak el, melyek közül Kenderest csak
1406. szerezhette vissza a nemzetség; ezenkivül terjedelmes birtokai voltak
Somogyban és Pozsegában is. Első ismert őse Ihones v. János fia Izsep 1228.
említtetik először; 1241. mint Kálmán herceg főpincemestere a Sajó mellett
kapott sebeiben halt el. Fia János ispán szintén részt vett a sajói ütközetben
s ballábán ő is egy lándsaszurást kapott, mely érdemekért IV. Bélától 1268. a
somogyi várhoz tartozó Megyer födlet kapta s ennek birtokában 1270. V. István
és 1279. Kun László is megerősíti, számba véve ujabb érdemeit, melyeket a
lázadó Németujvári Henrik bán ellen vívott fövenyi csatában s a II. Ottokár
cseh király elleni hadjáratban szerzett. Mint a bősz oroszlán küzdött a
csehekkel - mondja róla a király - és ismert hűségének hevétől indíttatva
felségünk szemei előtt rontott az ellenség tömegébe. 1280. a kunokkal vívott
csatában esett el. Fiai közül János mag nélkül halt el, Trebk ispán pedig a
laki Thuz, Léthai, Kölkedi, Kürtösi, Messer és Szöcséni családokat alapította.
Egy másik ághoz tartozott Ders fia István, kinek két fia közül Mihály 1294.
gyulafehérvári prépost, Péter pedig 1294-1300. a székelyek ispánja volt.
(Wertner M., A magyar nemzetségek. I. 139-142.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|