Bobizáció

(Bocedisatio) v. belga szótagok alatt értjük a hangoknak -szótagok által való - azon elnevezését, melyet a szolmizációnál az arezzói szótagok helyett, kiváltképen Belgiumban használtak; a belga szótagok a következők voltak: bo, ce, di, ga, lo, ma, ni, a mai c, d, e, f, g, a, h számára. Walther zenelexikonja szerint (Lipcse 1732), mely Swertins Athenis Belgicis c. művére hivatkozik, Waelrant Hubert (1517-1595) volt a B. feltalálója. Mások azt állítják, hogy Sethus Calvisius, ki a B.-t 1611. Hollandiába bevezette, lett volna a B. feltalálója is. Valószinü azonban, hogy Waelrant találta ki a B.-t és hogy Calvisius csak buzgó terjesztője volt. A B.-n kivü1 még több hasonló célu találmány merült fel; így p. Hitzler Dániel (1628) la, be, ce, de, ma, fa szótagokat állította fel a mai a, b, c, d, e, f, g hangok számára. Graun (1750) da, me, ni, po, tu, la, be szótagokat hozta javaslatba (damenizáció l. o.); e kisérletek azonban alig keltettek érdeklődést, miért is később sem ezeket, sem a B.-t nem használták többé, hanem általánosan az arezzói szótagok terjedtek el. Sokan azt állitják, miszerint a si szótagot a h hang számára egy Lemaire nevü francia állapította még, ami azonban a tényekkel ellenkezik; nagyon valószinü, hogy ez egy bajor udvari zenésznek, a flandriai Anselmi-nek tulajdonítható.

Forrás: Pallas Nagylexikon