Bobory

Károly, r. kat. pap, hit- és bölcsészettudor, szül. Pesten 1807 márc. 31., megh. Nagy-Kátán 1879 jun. 15. Hat fitestvére közül öt katonai szolgálatba lépett s ezek közül kettő: György és Kálmán 1848-49-ki szabadságharcunkban is tevékeny részt vett. B. iskoláit Pesten, Vácon és a bécsi Pazmaneumban végezte. 1835. a pesti egyetemen az ó-testamentomi szövegmagyarázatot és a keleti nyelveket tanította. 1846. ceglédi pap lett, hol minden gondját a reá bizott hivek lelki és testi jólétének gyarapítása képezte. Az ő határt nem ismerő lángoló hazafisága polgártársainak ezt a feltétlen bizalmát a haza javára fényesen fel is használta, mikor 1848 nyarán Kossuth Lajos fogadtatására előkészítette a ceglédieket. B. ettől kezdve az egész szabadságharcban tevékeny részt vett. A szabadságharc bukásával elfogták és halálra itélték, de kegyelemből 15 évi várfogságot kapott s 1857. évi május hó végéig Csehországban Josephstadtban volt elzárva. Kiszabadulása után előbb Félegyházán káplánkodott, mert lelkészi állomását vissza nem nyerhette, ezután Ceglédre ment lakni, hol országgyülési képviselővé választatván, 1875-ig képviselte e kerületet. Ez utóbbi évben nyerte el a nagy-kátrai r. k. lelkészi állást. B. politikailag a legszélsőbb ellenzéknek volt rendíthetetlen hive. Irodalmilag is munkás ember volt; alapította az Uj Korszak címü lapot 1868. Ugyan akkor jelent meg nagy feltünést keltett munkája: Polgári házasság címmel.

B.-kácsa v. császár-kácsa. A házi kácsának egy fajtája, melyet, ámbár gazdasági tekintetben is jónak mondható - jó tojó és husa izletes - inkább diszszárnyasként tenyésztének. Főjellege, hogy fején husos bubot visel, mely nagyon finom pelyhes tollazattal van benőve. Két változata van: a sárga B., mely kivéve a bóbitát, sárga tollazatu mely a gácsernál fakósárga - a fején, a nyak felső oldalán és a vállakon sötétebb árnyalattal -, a jércénél chamois-sárga; a fehér B. tollazata hófehér. Edzett, igénytelen fajta, melynek tenyésztése nagy gondot nem igényel.

Forrás: Pallas Nagylexikon