Bocsor
István, történettudós, szül. Enyingen 1807 okt. 18., megh.
Pápán 1885 jun. 3. Iskoláit Pápán végezte, ugyanott már 1831. a bölcsészeti
osztály segédtanára volt, azután a főiskola szeniorának választották. Mint
rendes tanár 1835. külföldi tanulmányútra indult. Leginkább Berlinben
tartózkodott és ott tette magáévá Hegel filozofiai rendszerét, melynek híve is
maradt, és melynek hatása történeti műveiben és előadásaiban nagyon érezhető.
Visszatérve a közjogot és történelmet tanította. 1848. képviselő volt, de a
szabadságharc után egészen tudományának és tanári állásának élt. Mint nemcsak
tudománya, hanem jelleme által is kiváló férfiu, nagy tekintélyben állott a
főiskolában és az egész felekezetnél. Több filozofiai s esztetikai cikken kívül
számos tankönyvet írt, franciát, latint, földrajzot, számtant, kötészettant,
melyek mind gondolkodó voltáról és pedagogiai érzékéről tesznek tanuságot.
Legfőbb munkája szintén oktatás céljára készült: Magyarország története,
különcös tekintettel a jogfejlesztésre, 4 kötetben. Ez bár némileg egyoldalu
munka és irálya darabos, az alkotmányos viszonyok világos feltüntetése és az
itéletek igazsága, valamint a benne nyilvánuló erős morális érzés által az
enemü művek közt mai napig első helyen áll.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|