(narcotica, anaesthetica, sedativa, hypnotica), olyan orvosi
szerek, melyek a centrális v. a periferikus idegrendszer működési képességét
csökkentik, s igy fájdalmakat, görcsöket csillapítanak, vagy az öntudatot is
felfüggesztik. Hatásukat az idegrendszerre való közvetetlen befolyás által
fejtik ki; voltak, akik a bódulatót az agyban előidézett szegényvérüség
indirekt következményének tartották, sokkal valószinübb azonban, hogy az
agynak, idegeknek, izmoknak ezen vértelen volta inkább e szervek nyugvó
állapotának a kifejezése. Vannak a B. közt olyanok is, melyek kis dózisban a
bódító hatásnak épp ellenkezőjét gyakorolják; igy az alkohol kisebb dózisai
izgató hatásuak. A B. iránt egyénileg is igen különböző a fogékonyság; mig p. a
kloroformból némelyeknek - különösen erős borivóknak - aránylag igen sokat kell
adnunk, hogy a teljes bódulat bekövetkezzék, addig az ópiumtól, különösen
gyermekek, már kis dózisok után teljes bódulatba esnek. Ezért a gyakorló orvos
bizonyos életkoron alul való egyéneknek vagy egyáltalán nem, vagy csak igen
óvatosan ad ópiumot. Legnevezetesebb bódító szereink az anorganikus vegyületek
között a brámtartalmu szerek (brómkáli stb.), némely cinksó, a nitrogénoxidul
(kéjgáz); az organikus vegyületek, különösen a zsirsavsorozat és a szervi
bázisok (alkaloidák) között pedig az alkoholok, aldehidek (paraldehid,
klorálhidrát), amilénhidrát, éter, kloroform, amilén, ópium, morfium, indiai
kender, beléndek, mérges saláta, nadragulya, maszlag és ezeknek ható anyagai.
Egyik legnagyobb hátránya a B.-nek, hogy többszöri használat után igen könnyen
hozzászokik az emberi szervezet, úgy, hogy a dózist mindinkább fokozni kell,
hogy a kivánt bódulat bekövetkezzék: igy van ez p. a morfinnal és
klorálhidráttal; másrészt elszokni épp oly nehéz tőlük, mint általában egyéb
mérgektől (arzén, dohány ) is, ha az ember egyszer hozzájuk szokott; bizonyítja
ezt az a makacs kitartás, mellyel az ópiumszivók, a hasisevők, a morfinisták, a
részegesek stb. szenvedélyükhöz ragaszkodnak még testi jóvoltuk árán is. Mindez
azonban elenyészik ahhoz a sok jótéteményhez képest, melyekhez a szenvedő
emberiség a B. révén jutott, mi a B.-et az ujkori orvostudomány
megbecsülhetetlen kincseivé avatja. Használják azokat mindennemü fájdalom
csillapítására sebészi operációk közben, epekő és vesekőkólikánál, tetanus,
sztrichninokozta görcsök ellen. Azonkivül gyakran a diagnózis megállapítása
alkalmával is jeles szolgálatot tesznek, mert oly bajok felismerését is
elősegítik, melyek különben a fájdalmasság, reflexösszehuzódások stb. miatt nem
volnának meghatározhatók.
Forrás: Pallas Nagylexikon