Bodod

Gergely, fehérvári kanonok, kir. alkancellár, 1298 óta választott esztergomi érsek. E választás megerősítése kedvéért elhagyta III. András pártját s a Károly-Róbertéhez csatlakozott; VIII. Bonifác azonban 1299 jan. 28. egyelőre csak az esztergomi érsekség s a fehérvári prépostság prokurátorává tette. A király ellenben megfosztotta őt az érsekségtől, az 1299. évi országgyülés cimétől is megfosztotta, mire B. azzal felelt, hogy egyházi átok alá vetette mindazokat a főpapokat, kik a rákosi országgyülést oda nem hagyták s Veszprémben előtte meg nem jelentek. A főpapság egyhangulag tiltakozott ellene s Gergely kénytelen volt Horvátországba menekülni, honnan csak a király halála után tért vissza, hogy 1301-ben Anjou Károly Róbertet Esztergomban másodszor is királlyá koronázza. Németujváry Iván hadai elől azonban Ausztriába kellett menekülnie, majd megint visszatért s folyton izgatott Vencel király ellen. 1303. szept. 7. Agnaniban Szép Fülöp francia király elfogatván VIII. Bonifác pápát, a támadt zavarban az egyik Colonna B. érseket megölte. Gergely érsek eredete felől sokáig téves uton járt a magyar történetirás, egy személynek tartva a Katapán nemzetségből való András fia Gergellyel, ki 1294-97. esztergomi kanonok volt. A zavaros kérdést Pór A. tisztázta (Turul 1892, 121. 1) kimutatva, hogy az esztergomi és székesfehérvári kanonok két különböző személy s a Pozsonyi Krónika szerint az esztergomi érsek előbb székesfehérvári őrkanonok (custos) volt s nem Andrásnak, hanem Botondnak (Wotend) a fia; a pápa is a Botond névből rontotta el a Bodod nevet, mely nem a családneve volt Gergelynek, hanem apjának a neve. Ez a Botond ispán pedig a fehérmegyei Bicskey-családnak (l. o.) az őse.

Forrás: Pallas Nagylexikon