Bodrogkereszturi konvent
a második Carolina resolutio kiadása után ennek végrehajtása
módozatainak megállapítására s a ref. egyházkerületek más közös ügyeinek
megbeszélésére 1734 nov. 5. tartatott. A püspökök közül egy sem volt jelen s
általában csak a világi vezérférfiak, ezek se nagy számmal vettek benne részt,
mindamellett is a határozatok érvényességét csak a tiszántúli kerület papsága
nem ismerte el, de az általok behozott preszbiteriánus rendszer végre ott is
győzedelmeskedett. A B. határozata szerint ugyanis az egyházkerületek
kormányzására azóta a szuperintendensek mellett főgondnokok, az egyházmegyék
kormányzására pedig az esperesek mellé segédgondnokok voltak választandók a
világiak közül. Időkimélés tekintetéből ez alkalommal kivételesen maga e konvent
nevezte ki az ujonnan szervezett állásokra a viszonyok számbavételével a
legavatottabb egyéneket. Intézkedtek itt továbbá az ágensek dijazására s egyéb
kiadások fedezésére szükséges pénzösszegnek a hivek önkéntes adakozása utján
való összegyüjtése módja felől. A magyarországi református egyházközségeket
beosztották a Carolina resolutio tartalmához képest négy kerületbe, melyeket a
legtermészetesebb határok szerint s a történelmi fejlődéshez ragaszkodva, habár
nem a leghelyesebb beosztással akként állapítottak meg, hogy a dunántúliba
nyolc (ma kilenc), a dunamellékibe nyolc, a tiszáninneibe négy (ma nyolc), a
tiszántúliba tizenhárom egyházmegye tartozzék. Utasították egyszersmind az
addig csak esperesek által igazgatott tiszáninneni kerületet, hogy az egyöntetüség
és helyes kormányzás céljából szuperintendenst válasszon. Eligazították továbbá
a sárospataki főiskola több fenforgó ügyét is. Jegyzőkönyve közölve a
Sárospataki Füzetek 1863. évi folyamában.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|