Boetius
János, 1345 körül a magyar dömés szerzett tagja: születésére
nézve erdélyi. Ferrarius Zsigmond a dömés-szerzet évkönyveiben (De rebus Hung.
Provinciae Ordinis Praedicatorum) kiváló hittudósnak, bölcsésznek, s több
oldalu ismeretekkel jeleskedő férfiunak mondja őt. A magyar bölcseletnek, Nagy
Lajos királyunk korában, ugyszólván uttörője. Egy önálló bölcsészeti munkát is
irt, melynek cime: De mundi aeternitate; mint Aristotéles magyarázója is
fellépett (de sensu el sensibili: de vita el morte; de somno el vigilantia),
amely értekezései azt sejtetik, hogy valamint egyebütt, ugy nálunk is, akkori
felsőbb iskoláinkban, Aristotelés bölcselete volt otthonos.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|