Boglya

vagy baglya. A szálas gabonanemüeket, a kicsépelt szalmát vagy a szálas takarmány-fajtákat a cséplés, illetve feltakarmányozás idejéig szabadon asztagba, kazalba vagy boglyába szokták rakni, melyek kint a mezőn v. pedig a szérűskertben állíttatnak fel. A kévébe kötött gabonát közönségesen asztagba szokás rakni és csak kisebb mennyiségüből alakítanak B.-t, a kicsépelt szalmát kazalba a szálas takarmánynemüeket pedig leginkább B.-ba rakják. Ha a B.-t jól csinálták, mihez ügyesség és gyakorlat szükséges, akkor az illető terménynek csak külseje szenved kárt, belseje ellenben a beázás és föltéve hogy összerakása előtt egész száraz volt, megromlás ellen is biztosítva van. A B.-kat, hogy viz ne érje, célszerü emelkedettebb helyre állítani s az esőviz beszivárgása ellen árokkal szegélyezni. Nedves éghajlatu vidéken, p. Angolországban a B.-t gyakran vaslábakon nyugvó fa- vagy vasgerendázatra állítják, minek azonkivül, hogy a nedvesség nem férhet az elrakott terménybe, az az előnye is megvan, hogy az egerek nem tehetnek kárt benne, az eső ellen pedig feltolható és leereszthető tetőzettel, abarával látják el. Ez az eljárás ugyan helyeselhető, de minthogy tetemes költséggel jár, mely nem áll arányban azzal a csekély veszteséggel, mely a mi éghajlati viszonyaink között a teljesen szabadon álló terményben a mezei gazdát éri, nálunk csak kivételesen alkalmazzák.

Forrás: Pallas Nagylexikon