Bognár

1. Friderika, szinésznő, szül. Gothában 1840 márc. 4. Kiképeztetését Pesten, atyjától nyerte. Hol atyja énekes volt. Később tanulmányait Münchenben folytatta. Első sikereit Zürichben aratta majd a majnai Frankfurtban s a hamburgi szinházban lépett föl sikeresen. Onnan Laube hivására a Burgszinházhoz szerződött. melynél 12 évig azaz 1873-ig működött.

2. B. Ignác, zenész, született Csepregen (Somogy vm.) 1811., megh. 1883 nov. Gimnáziumi évei után zongoramester, majd tenorénekes volt; 1831-ban a bécsi udv. szinház tagja, 1835 óta a koburg-gothai szinház első énekese. Itt Albert hercegnek (Viktória angol királynő későbbi férjének) énekben és zeneelméletben vala tanára. 1839-ben Pestre szerződött a nemzeti szinházhoz, egy év mulya Brünnbe, majd Innsbruckba; 1847-ben ismét Pestre, hol csengő, magas hangjának gyengültével az énekkar s a szinműzene vezetését vette át. 1862. nyugdijba lépve, magán zeneoktatással foglalkozott. Müvei: számtalan dal és karének (több százat tartalmazó kötetét a M. Nemz. Muzeum kézirattára őrzi), Tudor Mária c. nagy opera (előadta nemz. szinh. 1856 nov.), Fogadott leány c. víg opera (u. o. 1862 nov.), s 32 népszinmü zenéje. Szerkesztett számos énekgyüjteményt.

3. B. István, egyetemi teol. tanár, szül. Budapesten 1842 dec. 19.; a római német-magyar kollégiumnak volt növendéke: 1869 márc. 29. szentelték pappá; ezután a bécsi Pázmány-intézet tanulmányi felügyelője lett és ott működött 1837-ig, mikor a szentirási tanulmányok tanárává Esztergomba, 1879. pedig a budapesti egyetemhez az új-szövetségi szentirás rendes tanárává nevezték ki.

3. B. Vilma énekművésznő, B. Ignác leánya, szül. Pesten 1846, még nem volt 15 éves, mikor Sizgligeti «Csikós»-ában (mint Rózsi) akkora tetszéssel lépett fel, hogy népszinműénekesnőnek szerződtették. 1862. Balázs Sándor iró neje lett kivel pár hó mulva Milánóba ment Lampertitől tanulni. Hazajövet, nemsokára lejárt a szerződése s B. Bécsbe ment, az udv. opera igazratójától, Salvi Mátétól tanulandó; de ennek közbejött nyugdijaztatása miatt B. Hannover udv. szinházához szerződött. Itt ugyan ünnepelték s hire gyorsan terjedt: egyre-másra kapta a zenekari hangversenyekre szóló mephivókat s ragadta el Hamburg, Bréma, Köln, Aachen, Braunschweig, Göttinga, Lipcse, Amsterdam és Rotterdam közönségét. Leidában a Sempre Crescendo zenei társaságnak első idegen tagjául választották, Hágában az évi u. n. királyi hangversenyen közreműködéssel tüntették ki, a hollandi király dicsérettel s karpereccel tüntette ki. Hivták Londonba, Amerikába is; Berlinben háromszor vendégszerepelt, a király (I. Vilmos) a szinpadon kereste föl szerencsekivánataival. Készültségét tökéletesítendő, Baden-Badenben Viardot-Garcia asszonyt kereste föl, aki már nem talált tehetségén csiszolni valót s csak néhány szerepet tanult vele. B. ekkor Drezda udv. operájához szerződött 4 évre, egyelőre 6000 tallér fizetéssel, de ő Radnósfáy Sámuel pesti intendáns halála (1869) után, honvágyától űzve, hazajött, inkább felbontotta szerződését, amiért németországi szinpadon, a Cartell-Verein határozata értelmében, többé nem volt szabad fellépnie. Családi szerencsétlenségek és egészségi okok miatt aránylag fiatalon, 36 éves korában vonult vissza a szinpadtól. Azóta énektanítással foglalkozik s avatott tollal irt néhány életrajzi töredéket és novellát. - Ritka szép szoprán hangján, a leggyöngédebb kifejezéstől kezdve a legnagyobb erőt igényelő indulatig, teljesen uralkodott; nagy terjedelmét és szinezetét a világhirü Sontag Henrietté-hez hasonlítják, iskolázott volta és bensősége ellen Viardot-Garcia asszony sem talált gáncsot. Sokoldalusága megengedte, hogy egyaránt kitünjék a drámai és az u. n. koloratur-szerepekben.

Forrás: Pallas Nagylexikon