Bőgő

l. Nagybőgő. - B. a tölgyfahajók elején magasan kiálló, leginkább csigaalaku vagy kunkorodott (bög, gomb forma) vége a hajóorrnak, mintegy diszítése az orrbókonynak. Az ilyennel biró hajót a hajós nép bögős hajónak nevezi.

Forrás: Pallas Nagylexikon