Bőgőmajom
(Mycetes Illig, Stentor Geoffr.), a laposorru (Platyrrhini)
majmok csoportjának a gyapjas majmok (Lagothricidae s Gymnuroe) családjába
tartozó emlősnem. Dél-Amerika legközönségesebb majma. Köpcös testü, jól
kifejlődött végtagokkal, öt ujju kézzel, fogódzó csupasz végü farkkal. Feje
gulaalaku; az alsó állkapocs mögött a nyelvcsont hólyagszerü felduzzadása által
képezett torok-hangdobbal, melynek segélyével, miután a levegő betódul, messze
hallható hangot képes adni. A B.-ok borzasztó üvöltése számos mesére adott
okot. Sűrű tömött szörüek. Nedves erdőkben, vizek közelében társaságban élnek.
Életmódjuk igen egyszerü: többnyire busak és haragosak, egymással nem igen
játszanak. Főleg növényekkel u. m. levéllel, rüggyel és gyümölccsel, tov. fiatal
madarakkal és madárfiakkal táplálkoznak. Igen kártékonyak. Gereznájukat
használják. Husukat az indiánok eszik. Fogságban nehezen tarthatók, azért az
állatseregletekben nem igen láthatók. Két faja ismeretesebb, u. m. 1. a vörös
B. (m. seniculus L.) vagy mint a benszülöttek nevezik «Aluate». Rókanagyságu,
80 cm. hosszu, farkhossza 70 cm.; a him élénk fénylő vörös, hátán aranysárgába
hajló, a nőstény sötétebb, gyakran fekete. Nagy társaságban Braziliában,
Guyanában, Kolumbiában élnek. 2. A fekete B. (M. niger L.) v. mint a
benszülöttek nevezik «Caraya». Hasonló nagyságu, mint az előbbi. A him
szurokfekete, csupasz részei vörös-barnák; a nőstény és a fiatalok világosabb,
többnyire rozsdavörösek. Hazája Dél-Brazilia és Paraguay.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|