Bogvirágzat

(bog, bogas virágzat, cyma, inflorescentia cymosa), Olyan virágzat, melynek főtengelét magános virág zárja be, alatta pedig a főtengelnek ugyanazon magasságából egy, két v. ritkán több ág nő ki, mely megint virággal záródik s többnyire még tovább ismétlődve hasonló módon ágazik el. Ez ágak a virágzatnak kurtán maradt főtengelyét sokszorosan túlhaladják. Az ágak száma szerint lehet a B. 1. többes bog (pleiochasium, az eredeti cyma), midőn a tetőző virág alatt kettőnél több ág van. Ha ilyenkor az ágak virágai a főtengely tetővirágával egy sikba jutnak, a B. az ernyőhöz hasonlit (ezért Trugdolde v. Aftertoide a német meve), de az igazi ernyőtől azért eltérő, mert a virágok nyele nem egyértékü, a virágok nem egyszerre nyilnak, hanem a főtengely középső virága nyilik legelőször; ez ritkább, ilyen a Sedumé, kutyatejé: 2. kettes bog (dichasium, cyma triflora, v. ö. Alernyőt); átelleneslevelü növényeken, sok szekfűlén és ludhúrfélén; 3. egyes bog (monochasium), ha a tetővirág alatt csak egy ág van, de az ilyen monochasialis elágazás többször ismétlődik és pedig: a) Az oldalágak az elágazás áltengelyével keresztben állnak: aa) az oldalágak a tengelynek csak az egyik, még pedig ugyanazon az oldalán keletkeznek, s az egész bog a őz szarvához hasolít; ez az őzbog (bostryx, cyma unipara helicoidea) Az őzbog áltengelye gyakran többé-kevésbbé bekunkorodik, s rajta a virágok egy sorban, a domboru oldalon vannak (Hemerocallis); bb) az oldalágak váltakozva az áltengelynek jobb és bal oldalán vannak, ugy hogy ha a virágok az áltengelynek egy oldalán látszanak is, de azért kétsorosak. Ez a kunkor v. csigafürt (forgóvirágzat, cyma unipara scorpioidea, cicinnus, hamisan cincinnus). Ilyen van a harmatfűnek, Helianthemumnak, a Scillának, sőt a Sedum és Sempervivum külön virágágain is. Az érdeslevelüek kész kunkora ezzel a formával megegyezik, némely botanikus azonban kétsoros fürtnek (racemus bilateralis) mondja, mint ahol a virágzat tengelye csak a felső oldalán, két sorban és váltakozó helyzetben viseli s virágokat. A virágzat tengelyének felső oldala kezdetben jobban nő, minek kövekeztében a virágzatnak fiatalabb vége bekunkorodni kényszerül. Az oldalágak az áltengellyel egy síkba esnek. jel) Az oldalágak felváltva az áltengelynek mind a két oldalából erednek, ez a legyezőbog (Fechel, rhipidium, az Irisen). jel) Az oldalágak az áltengelynek mindig csak a külső oldalán erednek. Ez a sarlóbog (drepanium, a Juncus bufonius virágzó ága). A bogvirágzat a legelső dichasialis elágazást tekintve gyakran páros-águ vagyis kettes, és egymással szemben áll; de azután mind a két ág egyes bogvirágzattá fejlődik. Igy támad a páros őzbog, a páros kunkor stb. A B. fajtái gomoly (glomerulus) alakra is összehuzódhatnak, a virágok nyele egészen elkurtulván, mint pl. a libatalp, cukorrépa Herniaria, pézsmaboglár stb. virágzata. V. ö. még Áltengely, Alörv.

Forrás: Pallas Nagylexikon