Bögyörő-gomba
(növ.), Ez a név a gombák génuszai közül kettőre illik, t.
i. a Phallus L. génuszra (falloz a. m. himvessző,
Eichelpilz), Gombák képe 9. sz.) meg a Verpa Sw., nevü gombára, amely ugyanezt
jelenti (Eichelschwamm). Az elsőnek régi följegyzett neve Clusius gombái között
(1601) a «szemerchyek» (Maurachen), Beythe Nomenclatora 5. lapján (1583) pedig
«zömörchök», amelyből a szömörcsök vagy szömörcsög gomba lett. Ugy látszott, ez
a szó is nyelvtani korcsalkotás. Tekintetbe vévén azonban, hogy a magyar
nyelvben a csek vagy csök szó (bikacsök, Tájszótár 40. l., korbácsot is jelent)
ma is élő szó: Diószegiék még szóképzésre is felhasználták (csékcsillag,
helyesen csekcsillag); Apácai Csere pedig cseges, csögös vagy csögös-bogas (l.
Bütyök) jelzőkkel jellemzi a fák ágazatját és tőkéit; a szemercsek (szemércsek,
szméremcsek) régi érdekes szóképzés lehet, melyet vagy Beythéék csináltak vagy
mint népies kész szót hallottak. E szerint a szemércsek ugyan olyan jelentésü
mint a Phallus. Figyelembe veendő itt még az is, hogy az Ehrenfeld-Codex a XV.
század második negyedében zemerseg (a. m. szeméremség = pudor) szót is említ.
Diószegiék a szömörcsög analogia alapján «redőcsög» gomba génuszt is
alakítottak. Ezek után a szömörcsög szót a Phallus L. génusz nevének meghagyván
(a leirását l. Szemércsek), B. a Verpa Sw. lesz A Verpa Sw. a redőgombanemüek
(Discomycetes, Helvellacei) génusza, a Helvellától a szabályos harangalaku sima
kalapja különbözteti meg. Földben termő, délibb vidéki, ehető gombák. Ide
tartozik a gyűszü alaku B. (V. digitaliformis Pers. gyűszügomba Hazsl., l. az
ábrát). Szára ujjnyí hosszuságu, kalapja 2,5 cm. magas és széles, fekete-barna.
Erdőben terem; Svájcban és Felső-Olaszországban a piacon árulják. Hazánkban a
V. Krombholzii Corda a budapesti Városligetben terem.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|