Böhm

1. Gusztáv, zenész, szül. Pesten 1823 jun. 14., megh. Ujpesten 1878 jun. 23. Hatéves korában kezdte a zenetanulást, 13 éves kora óta a német szinház hegedüse volt (Erkel F. alatt); Bécsben a műegyetemet és a konzervatóriumot egyszerre végezte. A pesti nemz. szinház zenekarának tagja lett, majd Szerdahelyi J. dalműtársaságának karnagya; szervezett egy 12 tagu férfinégyest a magyar dal bemutatására s ezzel Trieszt, Velence, Pádova, Fiume, Zágráb, Grác, Bécsben a karintiai kapu mellett (opera-) szinház, Schönbrunnban a királyi család, majd Prága, Drezda, Lipcse, Páris közönsége előtt szép sikert a ratott. Hazatérve, az Erzsébet-téri német szinházi karnagya lett, az 1849-i bombáztatás után megnyilt szinházé is; majd Aradon élt mint szinházi karnagy és zenetanár; ott irta Vahot Huszárcsiny c. népszinművének zenéjét;megalapította a dalegyesületet. 12 évi ottműködés után a Győri ének- és zeneegylet művezetését fogadta el; szép eredményeket ért már el, mikor Radnótfáy Sámuel intendáns a pesti nemz. szinház operai rendezőjévé szerződtette. Mintegy 10 dalmű szövegét fordította B. s közben a milano-i Scala-szinházban Wagner Rienzi-jét, Triesztben Lohengrin-jét, s még egypár dalművet hozott szinre olasz szinpadokon, ahova szakértelmének hire eljutott.

2. B. János Dániel, szobrász, éremmintázó és kőmetsző, szül. Szepes-Olasziban 1794 márc. 16., megh. Bécsben 1865 aug. 15. Kezdetben kereskedő volt. 1814 óta a művészetnek szentelte magát; volt Caneának tanítványa, de leginkább Firenzében és Rómában képezte magát tovább. Utóbb udvari éremmintázó és a vésőiskola tanára lett Bécsben. B. a kisplasztikában is kiváló volt.

3. B. József, hegedűművész és -tanár, szül. pesten 1795 márc. 4.; megh. Bécsben 1876 márc. 23. Atyjánál kezdte az éneket és a hegedűjátékot, 8 éves korában nyilvánosan játszott. Lengyelországban Rode lett mestere; 1815. Bécsben már csodálatot keltett finom, átérzett és virtuóz játéka. Olaszhoni sikerei után 1819. a bécsi konzervatórium tanárává lett, 1821. az udvari zenekar első hegedűsévé. 1823. Franciaországban aratott dicsőséget. 1848-ig tanárkodott; Ernst, Joachim, Singer, id. Hellmesberger, Rappoldi büszék reá mint mesterükre. Zeneművet keveset szerzett. Öccse B. Lipót, szül. Pesten 1800., szt.-pétervári udv. hegedüs volt.

4. B. Károly, tanár, bölcsészeti iró, szül. 1846 szept. 17. Besztercebányán. Gimn. tanulmányait szülővárosában kezdte és Pozsonyban az ág. ev. liceumban végezte. Pozsonyban hallgatta azután a teologiát s filozofiát 3 évig. Innét Göttingába ment, hol Lotze és Ritter Henrik tanítványa volt, később Tübingában és Berlinben tanult. 1870. került a pozsonyi ev. liceumhoz tanárnak, 1873. pedig Budapestre hitták az ág. ev. gimnáziumhoz, melynek azóta tanára, 1883 óta igazgatója. A magyarhoni ág. h. ev. egyetemes egyház 1889. az egyetemes tanügyi bizottság jegyzőjévé választotta. 1881-ben megindította a Magyar Philologiai Szemlét, melyet három évig, eleinte Baráth Ferenccel, azután még egy éven át maga szerkesztett. Nagyobb műve: Az Ember és Világa, melyből 1883-ban jelent meg az első, 1892. a második rész. Az első rész «dialektika», a második «a szellem élete». Alapgondolata a műnek, hogy az emberi ismeret minden tekintetben alanyi értékü. A «dialektika» azt tárgyalja, hogy a metafizika összes fogalmai ellenmondásra vezetnek, ha egyébnek tekintjük, mint felfogásunk formáinak. Csak tüneményeket s ezek törvényes összefüggését ismerhetjük meg. A «szellem élete» az emberrel foglalkozik s az embert mint egymást kölcsönösen fentartó ösztönök rendszerét akarja megértetni. Lélektani fejtegetéseiben Böhm a fiziologiával keres benső kapcsolatot. A műnek még hátralevő harmadik része az erkölcstant fogja tárgyalni. E két kötettel B. modern, a tudományos módszerekben teljesen jártas filzofusnak, elsőrangu filozofiai irónknak igazolta magát. Számos értekezése a budapesti ág. ev. gimnázium értesítőjében s a Phil. Szemlében jelent meg. A főbbek ezek: Az ösztön s kielégitése, A lélektan ismeretelméleti alapja, A tudat keletkezése, A nő lélektanáról, Dühring Jenő A pozitiv filozofia rendszere, Pozitivizmus és kriticizmus, A fil. propedeutika magyar gimnáziumainakban stb. Középiskolai használatra irt Lélektant (1888) és Logikát (1889).

5. B. (Bohemus) Kristóf, ev. tanár és lelkész, szül. Radebergben, Meissenben 1626 szept. 24., megh. Lőcsén 1660 márc. 19. Szülőhelyén kezdte iskoláit, folytatta Vittembergában, azután szülővárosában 3 évig tanítóskodott. 1649-52. a jénai egyetem polgára volt, hol magiszteri rangot nyert; 1653 aug. 27. a pozsonyi ev. iskola igazgatójául hivták meg. 1658. Lőcsére ment lelkésznek. Munkái: Dissertatio IV compendii theologici de Deo et attributis divinis, Vittebergae 1650; Dissert. XVI de justificatione et bonis operibus, u. o. 1650; Beantwortung der Unchristlichen und mehr d. Heydnischen... Frage: woher ich gewiss sey, das heutige Bibel... von Gott ? Trencsén, év nélkül (1658 előtt).

6. B. Lénárt, történetiró, szül. Fehértemplomban 1833 nov. 25. Előbb kereskedelemmel és mezőgazdasággal foglalkozott miközben nagyobb utazásokat tett a külföldön. 1868-ban Fehértemplomban tanácsossá, majd 1872-ben polgármesterré választatott. Mint történetiró főkép Dél-Magyarország történelmével foglalkozik: Főbb munkái: Geschichte des Temeser Banats. Lipcse 1861. 2 köt. (ugyanaz magyarul is. Pest 1867); Weisskirchen in seiner Vergangenheit und Gegenwart (Fehértemplom 1881); Délmagyarország művelődési állapotai a római uralom alatt (Temesvár 1884).

7. B. Pál, festőművész, szül. Nagyváradon 1839 dec. 23-án. U. o. járta iskoláit is, de a forradalom miatt félbeszakítván tanulmányait, szülői később kézművesi pályára adták. Volt asztalos, rézműves; de mindig csak visszatért az atyai házhoz, s azt a gondolatot forgatta a fejében, hogy festővé képezze magát. Minden előleges oktatás nélkül másolgatta a képes lapok metszeteit, majd Szabó József szintársulatának diszletfestőjével: Ottóval kötött ismeretséget és ezt nem egyszer segítette munkájában. Később sorsa ugyancsak Nagyváradon Haan Antal festőművésszel hozta össze, ki aztán arra bátorította, hogy a természet után dolgozzék. Szülővárosából 1862-ben előbb Debrecenbe, majd Pestre s innen Bécsbe ment, s ez utóbbi helyen nagy szorgalommal másolgatni kezdte a Belvedere festményeit. Itt pillantott be először a komponálás titkaiba is. Visszatérve hazájába, Aradon keresett foglalkozást. Arcképeket, oltárképeket festett és csakhamar tanítványai is akadtak, köztük Paál László, a nagytehetségü, de szomoru végü tájképfestő. Később Pestre jött s itt kisebb képeket festegetett, darabonkint 40-50 forintért. Az ekkép szerzett pénzt a kormány 600 forintos ösztöndijához csatolva, utazott 1871. Münchenbe. hol Knaus, Vautier és Defregger hatása alatt gondosabb és válogatósabb kezdett lenni. Münchenben mindjárt első képe a Hazatérő aratók jó nevet és számos megrendelőt szerzett neki. Hazai tárgyu festményei még olyan helyeken is figyelmet ébresztettek a viseletében és megjelenésében egyaránt festői magyar faj iránt, ahol azt addig névből is alig ismerték. A Tiszaparti halászcsaládot a kölni, a Lótolvajt pedig a manchesteri muzeum vásárolta meg. Más képei Franciaországba és Angliába vándoroltak. A magyar népéletnek alig van olyan mozzanata, mely a B. figyelmét meg ne ragadta volna; festette a népet épp ugy munkája, mint szórakozásai s vigalmai közben s bár egy-egy tárgyat többször is fölhasznált, műveibe mindig tudott önteni változatosságot. Több százra menő festményei közül csak kevés került vissza hazájába. B. rendkivül gondos művész s mint ilyen ellensége minden elnagyolásnak. Előtte semmi sem jelentéktelen; még a legkisebb részletet is odaadással szereti kidolgozni. Müncheni műtermét ujabb időkben leginkább az amerikai képkereskedők látogatják.

Forrás: Pallas Nagylexikon