Miklós, francia költő és kritikus, szül. Párisban 1636 nov.
1. megh. u. o. 1711 márc. 13. Kezedetben jogot, majd teologiát tanult, de ezt
is abban hagyta, hogy egészen a szépművészeteknek élhessen. Hamar hiressé lett
Satires Páris (1660) munkájával s XIV. Lajos, kinek udvaránál, dacára
szatirikus iratainak, egész 1687-ig nagy szerepet játszott, őt 1667. udvari
történetiróvá nevezteki. Munkái: (12) Satires, melyek közül a 8-ik (Sur
l"homme) s a 9-ik (A son esprit) a legjobbak (Páris 1660-1705); 12 Épitres (u.
o. 1669-95); Odes, chansons, sonets, épigrames etc.; Réflexions critiques sur
Longin (u. o. 1693); De l"art poétique (u. o. 1669-74); Le lutrin (furcsa
éposz, u. o. 1672-83); Les héros de roman (u. o. 1664-65), Lettres. Mint
kiritkusnak rendkivül nagy befolyása volt kortársaira s a költészetre egész a
romantikusok koráig. Sikeresen küzdött az álnagyságok ellen (Chapelain,
Calprenede, Sculdéry, Cotin, Benserade, Méssage, Coletet), gúnyolta azok
modorosságát (Concetti), szentimentalizmusát, dagályosságát, ajánlotta a régiek
példáját s rámutatott az utánzandókra (Racine, Moliére) és Art poétique-jában
összeállította a jó izlés kódexét, mely a francia irodalomban igen sokáig volt
irányadó (Le législateur de Parnasse),de néminemüt ártott is túlságos
józanságával, negativ jellegü, minden lendületet és fantáziát megtámadó
kritikával (Le poete du bon sens), valamint azzal, hogy a költészetet csak
bizonyos tárgyakra és formákra szorította (Mots nobles, Enjambement stb.).
Munkáit legteljesebb gyüjteményben Laverdet adta ki (Páris 1858, két kötet). Magyarban
megjelent A költészetről. Tanköltemény 4 énekben. Ford. Erdélyi János (Budapest
1885, Olcsó könyvt. 184.) V. ö. Sainte-Beuve, Port Royal V. 320. és Causeries
du lundi (VI.). B. Par Lanson. Páris 1892). Bornemann, B. im Urteil seiner
Zeitgenossen (Heilbronn,1883). Kaulen F., Poetik B.-s. (Lipcse 1882).
Deschanel, Le romantisme des classiques. (4. soroz. Páris 1888).
Forrás: Pallas Nagylexikon