Bojár

(oroszul Bojarin), szlávul a. m. harcos, erről a szóról: boj, amely harcot jelent; átvitt értelemben a régi időben földesurat, nemes embert jelentett, és különösen Olaszországban olyan előkelő nemes embert, aki az ős eredeti nemzetségtörzsekből származott. A bojárok képezték az uralkodó fejedelmek közvetetlen környezetét, de a mellett bizonyos független állással birtak; ők viselték a főbb polgári és katonai méltóságokat s a nép előtt oly nagy tekintélynek örvendettek, hogy még Rettenetes Iván cár is ily hozzátétellel adta ki ukázait: «A cár parancsolja s a bojárok jóváhagyták.» A bojárok rangfokozata az államszolgálatban töltött idő szerint határoztatott meg. Az uralkodó féktelenkedéseit a bojárok hatalma korlátozta, amiért amazok mindenképen igyekeztek ezeket megtörni, de ez csak I. Péternek sikerült, aki meghagyta ugyan a rangokat és címeket, de minden kiváltságok és hatalom nélkül. Moldvában jelenleg a bojárok a főnemességet képezik, hasonlóképen Oláhországban is, de itt bojládok néven, persze mindkét országban a régi főnemesi kiváltságok híjával.

Forrás: Pallas Nagylexikon