Bojardo

Máté Mária, Scandiano grófja, neves olasz költő, szül. Scandianóban 1434 táján, meghalt Reggióban 1494 december 20-án. Miként apja és nagyapja, ő is korán belépett a ferrarai hercegi udvar szolgálatába, ahol aztán nemcsak előkelő származása, hanem tudása, szelleme, nyájas modora, odaadó hűsége miatt is csakhamar a legelső emberré lett. Negyven éves koráig csak néhány latin és görög munka fordításával szerzett irói nevet; ekkor azonban nagy eposz irásába fogott, melynek tárgyát a Nagy Károly mondaköréből vette. A Szerelmes Lóránt-ról (Orlandó innamorato) énekelt, bár lényeges vonásokban a hagyományra támaszkodva, de a legnagyobb önállósággal járva el meséje alakításában. A másoktól átvett motivumokat lépten-nyomon követi, szinezi, a cselekményt számos epizóddal toldozza, kifogyhatatlan az új csodák kidolgozásában, az új alakok megteremtésében. Hatvankilenc hosszú éveken át űzi képzelőtehetsége játékait, de művét ekkor sem fejezi be, csak félbeszakítja. Fantáziája, túlcsapongásai sokszor fárasztóan egyhangúvá teszik művét, másfelől meg nyelve inkorrektsége és verselésének gyöngesége is nagy mértékben elhomályosítják stanzái értékét. Berni Ferenc (l. o.) át is dolgozta az eposzt, sokat változtatva, de nem mindig javítva rajta. B.-t illeti az érdem, hogy megteremtette a romantikus eposz tipusát, azt a tipust, mely aztán Ariostonak ösztönzésül és sok tekintetben példányképül is szolgált az Őrjöngő Lóránt megirásánál, úgy hogy ez bizonyos tekintetben folytatása lett a Szerelmes Lóránt-nak. B. irt azonkivül tíz latin és tíz olasz eklogát, valamint egy Timone c. vígjátékot, mely azonban nem egyéb Lukianos hasonló címü dialogusának majdnem egészen hű fordításánál. Műveinek legjobb kiadásai: Panizzi, Orl. innam. with an essay on the romantic narrative poetry of the Italians (London 1830); u. a. Sonetti e canzoni (Miláno 1845). Magyarul egy hosszabb részlete Radó Antal Olasz költőkből c. gyüjteményében.

Forrás: Pallas Nagylexikon