Böjti boszorkány

igy nevezték sok helyütt a farsang végén, v. böjt elején, másutt pedig husvéthoz közelebb eső időben «kihordani», v. elégetni szokott szalma-bábot, melynek rendesen nő-alakja van s amellyel eredetileg mindenütt a tél kiüzését, vagy kihordását jelképezték, s csak e pogánykori természet-mitologiai cselekedet és hagyomány elhomályosult értelme folytán magyarázták át utóbb helyenkint a farsang eltemetésére, másutt meg (ha husvét tájára tolódott ki az ünnep) a böjt kiverésére. A tájszólási bűdi boszorkány, mely a «Peleskei nótárius»-ban is szerepel (Tóti Dorka néven), kétségtelenül a böjti jelző népetimologiai elcsavarása és csak ennek utján került az Abaujban, mások szerint meg a Szabolcsban lévő Bűd falu blason-jára, vagyis hirhedtségi lajstromára. L. Télkihordás.

Forrás: Pallas Nagylexikon