Bojtorján

v. bojtorvány (hasonló képzésnek látszik a tátorján, Lappa Tourn., Arctium L.), a csövesfészkesek kórója, kétnyári gyökérrel, nagy levelekkel (keserü lapu) sátorozón v. fürtösen sorakozó virágfészkekkel, melyek pikkelyeinek horgas vége a B.-t valamennyi rokon génuszától elválasztja s a B.-csomók egymással is összetapadván, nyáron és őszön át a juh, kutya stb. szőrét egészen tele ragadja. Virágai rendesen piros, gyümölcse hoszas-tojásdad, többszörös bóbitával Európában és Ázsiában 6-7 faja, nálunk 4 terem. A B. hatalmas gyökerével a földet nagyon kiszíja, sőt a jobb takarmányfüvet is elnyomja, azért réten, legelőn és mívelt talajon káros kóró. Ellenben egész félméter hosszu, fent 2 cm.-nél is vastagabb gyökere kevésbbé ágas, kivül szürke-barna, belül fehéres, nyersen kissé csipős izü, szárítottan fanyar, nyálkás-édes. Tartalma inulin, kevés cserzősav és cukor, azért néhol friss hajtásával együtt főzeléknek készítik el. De már a régiek is vértisztító orvosságnak használták (radix bardancae), ma inkább a nép kuruzsol vele, nevezetesen mint hajnövesztővel ámítanak. A B.-gyökér része a faital-nak (decoctum lignorum), mely mint vizelhajtó és izzasztó szer bőr- és mellbetegség ellen használatos, a drága sarsaparillát is pótolják vele. A japáni Lappa edulis Sieb, gyökere és fiatal hajtása jóizű és tápláló főzelék; Jáván a németalföldiek már kétszáz év óta termesztik (japáni artifiola). A mi Lappa officinalis-unkhoz hasonlít, hasonló helyeken is terem, de eddig még nem sikerült meghonosítani. Beyteh a Tribulus-t és Xanthium-ot is B.- nak nevezik. - Apró-B., 1. Párlófű.

Forrás: Pallas Nagylexikon