Bokhara

(v. mint az arabok nevezik: Maveraülner), emirátus Közép-Ázsiában Orosz-Turkesztán, a Pamir-fensík, Afganisztán, az oroszok uralma alatt álló Turkomán-föld és Khiva között. Területe 205.000 km². B. nagyobbára sík, futóhomokkal fedett föld. Hegyek, a Tien-Sán ágai (Terektau, Ak-tau, Kara-tau) csak É-on takarják. Főfolyója és B. igazi éltető eleme a körülbelül 700 km. hosszu Zerafsan és az Amu-Darja, kisebb mellékvizeivel: az Ab-i Hisszárral és Szurk-abbal. Éghajlata kontinentális, száraz és egészséges; a nyár meleg, télen gyakorta esik a hő. A föld csak ott termékeny, ahol öntözhető, ami az egész területnek alig teszi 10-15-öd részét. Termesztenek pamutot, rizst, buzát, rozsot, kukoricát, szezámot, dinnyét, különféle zöldséget, dohányt, jó gyümölcsöket és sok eperfát. A házi állatok száma nagy; köztük az első helyet a kövérfarku juh és a kecske foglalja el; nagyobb számmal vannak még a szamarak, egypúpu tevék és a lovak. A vad állatok gyérek. A lakosok száma: 1.250.009 (6 egy km²-re). Az uralkodó néptörzs az özbég (az emir a Mangit törzsből való); vannak azonkívül tadsikok, kirgizek, arabok, merviek, persák, hinduk és zsidók. Az ipar kizárólag házi ipar és csak a legszükségesebb tárgyak előállítására szorítkozik. A kereskedelem azonban az utak hiánya dacára elég élénk, ami B. fekvésének köszönhető; egyedül az Oroszországgal való forgalom valami 9 millió rubelre rug. Az emir korlátlan ura alattvalóinak. B. 6 kerületre van beosztva. A főváros B. Egyéb jelentékenyebb helységek: Kermine, Hisszár, amelynek citadellájában az emir kincseit őrzik, Csardsui, ahol vasuti híd visz át az Amudarján, és Karsi; kisebb helységek: Katorcsi, Nurata, Karaköl stb. A hadsereg 12.000 emberből áll.

Története: A Zerafsan körül elterülő vidéket a Zendaveszta Szugda néven ismeri; az ókori persa birodalomnak ez volt a Sogdiana nevü tartománya. B. alapítójául a hagyomány Efrasziabot tartja, egy hatalmas turáni harcost. A hagyomány köde csak akkor kezd B. történelmében foszlani, midőn az arabok a VII. és VIII. században az iszlamot teszik benne uralkodó vallássá. Az arabok betöréseinek és az ebből keletkezett villongásoknak a IX. században a Szaman családból (Balkhból) való Izmail vet véget és magát B.-nak meg Khivának emirjévé teszi. Utódai alatt a béke nem sokáig tartott. 1218. B.-t elfoglalta Dsingiz khán. Ekkor szorították ki a persa elemet az özbégek. Dsingiz utódai uralmának a XIV. sz.-ban Tamerlan (l. o.) vetett véget, aki Szamarkandot egész Ázsia fővárosává akarta tenni és B.-t is a jólét magas fokára emelte. Halálával tervei is sírba szállottak. A tulajdonképeni B. nemzeti történelme a XVI. sz.-ban kezdődik, midőn Ebulkeir khán a Seibani dinasztiát alapítja meg. Utódai közül Abdullah khán (szül. 1544.) volt egyike a legjelesebbeknek; uralma alatt B. újra fölvirágzott és határai kiterjesztettek. A rája következő uralkodók alatt azonban B. ismét pártharcoknak és a szomszédok ellenséges betöréseinek vált színhelyévé. 1784. a Mangit dinasztia ragadta magához az uralmat. Ennek egyik tagja Naszrullah (1826-60) fanatizmusa és kegyetlensége által hirhedett el. 1842. az angol Stoddartot és Conollyt kivégeztette; Khokand ellen makacs és vérengző háborúkat viselt és még halálos ágyán maga mellett fejeztette le egyik nejét. Utóda, Muszaffar-ed-din folytatta a háborút Khokand ellen; eközben az oroszokkal is viszálkodásba keveredett; ezek 1866. Csernajev vezérlete alatt betörtek B.-ba, de visszaszoríttattak. Romanovszki vezérlete alatt azonban megujítják a támadásukat, máj. 20. megverik az emir hadait, több kisebb várat, azután Dsizákot elfoglalják; folytatják a háborút 1867 és 1868.; ez utóbbi évben Kaufmann megszállja Szamarkandot és még egyszer jul. 14. tönkre teszi az emir seregeit. Ekkor végre létre lön a béke. Eszerint B. elvesztette a Zerafsan felső völgyét, hadi kárpótlásul közel egymillió frtot fizetett és országában az oroszoknak szabad kereskedést biztosított. Későbben (1868) az oroszok segítséget küldtek az emirnek saját fellázadó fia ellen. A khivai háborúban az emir nyújtott segítséget az oroszoknak, amiért Khiva DNy-i részét kapta. Muszaffar-ed-dint 1882. Abdul-ahad váltotta fel, aki 1886. az oroszok ösztönzésére eltörülte a rabszolgaságot és aki ma már alig egyéb, mint az oroszok helytartója. 1893 januárban az emir Szt.-Pétervárott a cárnál tisztelgett és hír szerint hajlandónak nyilatkozott arra, hogy országát bő évi díj fejében az oroszoknak átengedi. Ez ajánlatot azonban nem fogadták el. Márciusban az emir megint visszatért országába. Látogatása alkalmával beleegyezett, hogy B. az orosz vámterülethez csatoltassék. Az utazók, akik B.-t megismertették, a következők: Ruy Gonzales de Clavijo, III. Henrik kasztiliai király követe (1404); Mir-Izzet-Ullah (1812); Meyendorf (1820); Alexandre Burnes (1831); Khanikov, Lehmann és Bogoszlovszki (1841); hires hazánkfia Vámbéry Ármin (1863); Majev (1878); Osanin (1878); Herman (1878; Bonvalot és Capus (1881).

B., az ugyanily nevü emirátus fővárosa, az alsó Zerafsán közelében, 70.000 lak. Tornyokkal megerősített falak környékezik, amelyeken számos kapu vezet a városba; szűk, piszkos utcákkal, 5 nagy és több mint 100 kisebb mecsettel, valami 140 mohammedánus iskolával; bazárokkal és karavánszerájokkal. Az emir palotája két megerősített toronnyal dombon áll. Konstantinápoly után B.-t tekintik az iszlam legkiválóbb helyének; mellékneve i-Serif, a szent. Lakói selyem- és gyapotkelméket, durva kendőket, jó pengéket készítenek és bőrt gyártanak; kereskedelme igen élénk. B.-t az egykori Trybactrának tartják, mely város Sogdianában épült. Dsingiz khán és Timur idejében a mohammedánus tudományosságnak volt középpontja (állítólag 10.000 tanuló tanult benne). - B. (Kis-), helytelen elnevezése keleti Turkesztán-nak (l. o.)

Forrás: Pallas Nagylexikon