Bokréta-virágok

Friss bokrétának majd minden élő virág és levél köthető, ha tetszetősebb és elegendő tartós. A pórleány vagy akár az uri nő is hajához tűzi a kék buzavirágot, az ibolyát v. nefelejtset, ellenben élő mák- v. pipacsvirágot, noha csinált utánzata dísznek használatos, bokrétába nem kötnek, mert hamar hervad v. a szirma könnyen lehull. A hosszabb időre való B.-at, melyek virágvázakban v. más dísztartókban termet díszítenek, olyan virágokból v. növényrészekből kell összeválogatni, összeállítani, amelyek, megszárítva is, alakjokat, szinöket, általában csinosságukat hosszasb időre megtartják. Ilyenek főképen az immortellák, vagyis szalmavirágok (l. o.), melyeknek többnyire gömbalaku virágzatát aszu szines levelek övedzik, továbbá sok pázsitfélének festhető ágbog-virágzata, az örözöld lomb, általában minden keményebb és merevebb, tehát kevésbbé hervadó levél, különösen a pázsitféléké a sásféléké, pálmáké stb. Minthogy e zöldrészek a világosságon a klorofillum könnyű bonthatósága következtében elhalaványodnak, megfakulnak v. elszíntelenednek, azért őket más szinre is szokás festeni, kéngőzben elhalványítják v. pedig mesterségesen a kivánt szinre festik.

Forrás: Pallas Nagylexikon