Bölcsôdei nevelés

A 20 hetes-3 éves gyermekek napközbeni intézményes ellátása. Az első => bölcsődét 1844-ben Franciao.-ban al. a gyermekbarát François Marbeau kezdeményezésére. Az első m. bölcsőde Pesten nyílt meg, 1852. ápr. 21-én, létrejöttében nagy szerepe volt Fromm Pál orvostudósnak és Forrayné Brunszvik Júliának, a Pesti Bölcsődei Egylet választmányi elnöknőjének. A II. vh. után a nők tömeges munkába állásával a bölcsődék száma ugrásszerűen emelkedett. Ebben az időszakban a megőrzés és a kórház jellegű ellátás volt jellemző. 1970-ben megalakult a => Bölcsődék Orsz. Módszertani Int.-e (BOMI). Ez minőségi változást jelentett a bölcsődei ellátásban: az egészségügyi szemléletmód mellett a ped.-i-pszich.-i szemléletmód térhódítását hozta magával. A bölcsőde gyermekjóléti - családsegítő, szociális, egészségügyi, nev.-i, egészségnev.-i és gyermekvédelmi -, ezen belül preventív funkciókat tölt be, a családi nev. elsődlegességét elismerve, azt kiegészítve és továbbépítve, szorosan együttműködve a családdal. A hangulatos és biztonságos környezet, az alacsony csoportlétszám (10-12 gyermek) és a kedvező, 1:5, max. 1:6 felnőtt-gyermek arány, a szeretetteljes bánásmód nyújtja a személyiségfejlődés optimális alapfeltételeit, intézményi keretek között. A bölcsődei gondozás-nev. célja a gyermek harmonikus fejlődésének elősegítése egyéni sajátosságainak figyelembevételével és öntevékenységének támogatásával, színvonalas, szakszerű ellátás, gondozás-nev. keretein belül. A bölcsődei nevelés főbb feladatai közé tartozik a kisgyermekkel való szoros, biztonságot nyújtó érzelmi kapcsolat kialakítása, a személyiségfejlődés optimális feltételeinek megteremtése és segítése, az öntevékenység és az önállósulás támogatása, a környezethez való alkalmazkodás, az alapvető kultúrhigiénés szokások kialakulásának és a viselkedési szabályok megtanulásának segítése. A bölcsődei nevelés elvei: 1. A gondozás és nevelés egysége. A gondozás minden helyzetében nev. is folyik, a nev. azonban nem korlátozódik a gondozási helyzetekre. 2. Az egyéni bánásmód elve. A => gondozónő meleg, szeretetteljes odafordulással, a gyermek életkori és egyéni sajátosságait, fejlettségét, pillanatnyi fizikai és pszichés állapotát, hangulatát figyelembe véve segíti a gyermek fejlődését. 3. Az állandóság elve. A gyermek személyi és tárgyi környezetének állandósága (=> saját gondozónő rendszer, => felmenőrendszer, csoport- és helyállandóság) növeli az érzelmi biztonságot. 4. Az aktivitás, az önállóság segítésének elve. A biztonságos és tevékenységre motiváló környezet megteremtése, a próbálkozásokhoz elegendő idő biztosítása, a gyermek ösztönzése, megnyilvánulásainak elismerő, támogató, az igényekhez igazodó segítése, a gyermek felé irányuló szeretet, elfogadás és empátia fokozzák az aktivitást és az önállóság iránti vágyat. 5. A pozitívumokra támaszkodás elve. A nev. alapja a pozitív megnyilvánulások támogatása, megerősítése, elismerése. 6. Az egységes nevelő hatások elve. A gyermekkel foglalkozó felnőttek - a közöttük lévő személyiségbeli különbözőségek ellenére - egyetértenek a gyermek elfogadásában, öntevékenységének biztosításában és az alapvető erkölcsi normákban, nézeteiket, nevelői gyakorlatukat igyekeznek egymáshoz közelíteni. 7. A rendszeresség elve. Az ismétlődés, tájékozódási lehetőséget, stabilitást, kiszámíthatóságot eredményez a napi események sorában, növeli a gyermek biztonságérzetét. 8. A fokozatosság elve. A gyermek alkalmazkodóképességének fokozatos terhelése segíti a változások elfogadását, az új megismerését, a szokások kialakulását. A bölcsődei nev. módszerei és eszközei. Előnyben részesülnek az elismerő, megerősítő, támogató módszerek. Korlátozás és tiltás csak veszélyes és nagyon zavaró helyzetekben fordul elő. Megengedhetetlen a gyermek személyiségfejlődését károsan befolyásoló módszerek (megszégyenítés, fenyegetés, ijesztgetés, gúnyolódás) alkalmazása. Az elvárások megfogalmazásakor figyelembe veendők az életkori és egyéni sajátosságok, a gyermek pillanatnyi fizikai és pszichés állapota, valamint a személyi és tárgyi környezet nyújtotta lehetőségek. A bölcsődei nev. nem normatív, nincsenek mindenki számára azonos módon és életkorban elérendő fejlettségi szintek. A => gondozónő modell valamennyi megnyilvánulása a kisgyermek számára példa. A bölcsődei nev. főbb helyzetei. A gondozás (öltözködés, tisztába tevés, kézmosás, étkezés) és a játék a bölcsődei élet egyenrangúan fontos helyzetei, melyekben lényeges a gyermek szabad aktivitás iránti igényének és kompetenciaérzésének erősítése. Gondozás. Bensőséges interakciós helyzet gondozónő és gyermek között, melynek elsődleges célja a gyermek testi szükségleteinek kielégítése. A szociális kompetencia kialakulásának egyik feltétele, hogy a gyermek csecsemőkortól kezdve aktívan vehessen részt a gondozási helyzetekben, lehetősége legyen úgy próbálkozni, hogy közben érzi a => gondozónő figyelmét, biztatását, támogató segítségét. Sikeres próbálkozásait a felnőtt megerősítéssel, dicsérettel jutalmazza (ez növeli az együttműködési kedvet), a sikertelenségért viszont nem kap elmarasztalást. Lényeges az elegendő idő biztosítása, mivel az egyes mozzanatok megtanulása hosszú gyakorlást igényel. A felnőttel való kommunikáció érzelmi töltése, a gondozónőnek a gyermekről adott jelzései kihatnak az önelfogadásra, a személyiség egészséges alakulására. Játék. A gyermekkor legfontosabb tevékenysége, amely segít a világ megismerésében és befogadásában, elősegíti az értelmi, az érzelmi és a szociális fejlődést. A => gondozónő a játék feltételeinek biztosításával és nevelői magatartásával támogatja az elmélyült, nyugodt játéktevékenységet, a kreativitást. A gyermek igényeitől és a helyzettől függően szerepet vállal a játékban, annak tartalmát ötleteivel, javaslataival színesíti. A játék ad elsősorban lehetőséget a társas kapcsolatok fejlődésére is. A többi gyermekkel való együttlét örömforrás a kisgyermek számára, a társak viselkedése mintát nyújt, segítve a szociális képességek fejlődését. Fogyatékos kisgyermek gondozása. A => bölcsődébe a speciális feltételek megléte esetén felvehetők mindazok a 0-6 éves korú gyermekek, akik veleszületett vagy szerzett károsodás következtében valamilyen fogyatékosságban szenvednek, vagy fejlődésükben, olyan mértékben visszamaradottak, hogy emiatt speciális bánásmódot igényelnek. Számukra a korai gyógyped.-i fejlesztés szakemberei által előírt egyéni és csoportos fejlesztőprogramok lehetőséget nyújtanak a szociális habilitációra, hozzásegíthetik őket az állapotuknak megfelelő optimális szint eléréséhez. A szülőknek módjuk nyílik az egészséges gyermeket nevelő szülőkével azonos lehetőségek igénybevételére. Fogyatékos gyermek bölcsődei elhelyezése történhet => integrált csoportban vagy => speciális csoportban. A bölcsőde távlatai. Az utóbbi években a bölcsőde egyre nyitottabbá válik, szakmai és társ.-i kapcsolatrendszere folyamatosan bővül, tartalmában gazdagodik. Partneribbé vált kapcsolata a családokkal. Az óv.-val való együttműködés az átmenetet könnyíti meg a kisgyermekek és szüleik számára. A rokon szakmák képviselőivel való kontaktus a szakmai látókör bővülését eredményezi. A társ.-i szerv.-ekkel való kapcsolatok a működést, az igényekhez való igazodást segítik. Az intézményrendszer állandóan változik. Az új tud. eredmények folyamatosan beépülnek a szakmai-módszertani koncepcióba, annak érdekében, hogy a bölcsőde jól meg tudjon felelni gyermekjóléti és gyermekvédelmi funkcióinak. Szolgáltatásait tekintve is igyekszik mindjobban segítségére lenni a kisgyermekes családoknak gyermekeik nev.-ében. (Pl.: játszócsoport, => időszakos gyermekfelügyelet, => házigondozónő-szolgálat, gyermekhotel stb.)

Nyitrai Ágnes-Rónainé Falusi Mária

Szerkesztette: Lapoda Multimédia