Bölcsesség

Egy régi magyar kifejezés szerint a B. az isten erejének párája. Nemcsak minden tudás, hanem tökéletes jóság is; nemcsak elméleti, hanem etikai fogalom is. Bölcs ember a belátó, az okok láncolatát felismerő, a következményeket meggondoló, a szenvedélyein uralkodó, mértékletes s a legjobb célból a leghelyesebb módon cselekvő ember. Deák Ferenc is azért a haza bölcse, mert benne politikai nagy elmével tapintat, mérséklet, soha meg nem zavart, a szenvedélyeken uralkodó nyugalom párosult. Elméleti értelemben B. az a tudás, mely az okok összefüggését, egységét keresi s nem elégszik meg a közkeletü véleményekkel, hanem a dolgok lényegébe akar hatolni. Régen a B. szót az okosság, ügyesség értelmében is használták: «Minden bölcseséggel beteljesítette vala, mit takácsnak, szűcsnek, szabónak, szövőnek tudnia kell».

Forrás: Pallas Nagylexikon