Boldog

e szónak «szegény ember szándékát boldog isten birja» közmondásunkban való előfordulása és kétségtelenül a «szegény» szóval ellentétes jelentése arra enged következtetni, hogy ezen, a «gazdag»-gal egy jelentése régebben sokkal inkább előtérben állott, mint ma, amikor e szavunk már jóformán csakis a «beatus, felix, faustus» értelmére van korlátozva, holott valaha ezen tul a «fortnnatus» és «prosper» révén a «dives» jelentésig volt fogalomköre kibővítve. B., mint az isten jelzője, nemcsak a mi nyelvünk régi korának egyik emléke, hanem az ó-németben is gyakori. (V. ö. p. a Grimm Deutche Mythologie-jábán idézett helyeket. 2. kiad. 18. l.) Ipolyi azonban ismét tovább megy kelleténél, mikor (Magy. Myth. 339) ennek és a szláv bogati meg bog szavak egymáshoz csengésének alapján a magy. boldog (a Halotti Beszédben boodug) szótól egész a szánszkrit bhagavati szóig kalandozik el, hogy mitologiai vonatkozásokat hüvelyezzen ki belőle. A B. szónak tündérek és tündérvárak neveiben való szórványos elkerülése is csak akkor lenne jellemzőbb, ha egyfelől megbizhatóbb és kétségtelenül népies eredetü forrásokban fordulna elő, másrészt pedig nem oly képzet nyilvánulna benne, amely egyike a tündérek s más természetfölötti, az embernél hatalmasabb és «boldogabb» lények legáltalánosabb jelzékeinek.

Forrás: Pallas Nagylexikon