Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Boldogasszo... ----

Magyar Magyar Német Német
Boldogasszo... Muttergotte...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Boldogasszony

az egyház nyelvén is «Beata Virgo»-nak, a «Boldogságos Szűz«-nek nevezett Szűz Mária magyar népies neve, amelynek «Nagyasszony» és «Kisasszony» elnevezések mellett s részben talán az utóbbinak kiszorítását célzó használata igen régi s a kereszténységnek őseink közt való terjesztésével egykoru lehet. Legalább erre látszik vallani a Szt. Gellért legendájának következő helye: «És az ő (t. i. Szt. Gellért) tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák». (Toldy F., Magyar szent. leg. III. fej.) A Mária-ünnepeket ma is B.-napoknak nevezi népünk, az egy Kisasszonynapja (szept. 8.), vagyis Mária születése napja kivételével. A B.-napok sorrendje a következő: B. eljegyzése jan. 23.; Gyertyaszentelő B. vagyis B. tisztulása febr. 2.; Gyümölcsoltó B., vagyis az Üdvözítőnek Mária méhében való fogantatása március 25. (éppen 9 hónappal karácsony előtt); Sarlós B., vagyis Mária látogatása Erzsébetnél jul. 2.; Karmel-hegyi B. napja jul. 16.; Havi B. (egy Liberius pápa alatt Rómában történt csoda emlékünnepe) aug. 5.; Nagy-B. napja, vagyis Mária mennybemenetele aug. 15., a Szt. Istvántól Magyarország védasszonyává tett Boldogságos Szűz legnagyobb ünnepe; Kisasszony napja, vagyis Mária születése napja szept. 8.; Mária neve napja, Kisasszony napjára következő vasárnapon, tehát szept. 8. és 15. között; a Boldogságos Szűz hét fájdalmának ünnepe szept 15. (Festum B. M. V. de Mercede, szept. 24., nálunk csupán egyházi ünnep, román-katolikus országokban népies is); a Boldogságos Szűz rózsafüzérének ünnepe, október első vasárnapján: B. bemutatásának (Praesentatio B. M. V.) ünnepe nov. 21.; s végül Szűz Mária szeplőtlen fogantatásának ünnepe dec. 8. (amely azonban a Boldogságos Szűznek már az ő anyjától való szeplőtelen, vagyis eredendő bűn nélküli fogantatására vonatkozik, nem pedig, a Megváltónak tőle szüzen való fogantatására és születésére, mint a kat. egyház tanaiban kevéssé járatosok vélik). E B.-ünnepek közül a hét kiemeltebb (dőlt betüvel szedett) a népies kalendáriumnak is nevezetes hét napja, s ezeket érti többé-kevésbbé mindenütt egybehangzó vallomása szerint ami népünk is a «hét B.» nevén, anélkül, hogy valamennyit mindenütt teljesen elő tudnák számlálni. B. havának a mi népies naptárunk a januárius hónapot nevezi, holott az augusztus nálunk a Kisasszony hava, jóllehet ennek ünnepe a. következő hó elejére esik. Minthogy azonban csakugyan augusztus hóban van a legnagyobb Mária-ünnep, a Nagy-Boldogasszony napja, már csak ezért sem egészen alaptalan Kálmány Lajos azon sejtése, hogy a Gellért-legenda fent idézett adatában a Boldogságos Szűz régebbi népies «Kisasszony» nevének a hozzá méltóbb «Nagyasszony» névtől való utóbbi kiszoríttatása rejlik. Erre látszik legalább vallani a «Kisasszony» elnevezésének csakis egyetlen Mária-ünnep nevében való máig fenmaradása is. t. i. a Boldogságos Szűz születése napjáéban, amelyre különben még a legjobban illik is. (V. ö. Kálmány, Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya. Magy. Tud. Akad. Értek. a nyelv- és széptud. köréből, XII. köt. 9. sz. 1885. 6 s k. l.)

Népünk, kivált az alföldi s első sorban a szegedvidéki, amelynek a B.-ra vonatkozó hagyományait és hiedelmeit Kálmány idézett értekezésében nagy szorgalommal egybegyüjtötte, a B.-ról sok olyast is hisz, ami, bár részben az egyház tanaiból is merítheti táplálékát, részben mégis őskori pogány emlékek szórványosan fönmaradt nyomaira is enged következtetni, sőt egy részében a velünk rokon népek egy s más pogánykori hitelemében is visszhangra talál. E részben azonban az összehasonlítás bizvást felhasználható anyaga még oly hézagos és csekély s annyi a másféle idegen (p. szláv) közös hatásnak is a lehetősége, hogy úgy Ipolyi régebbi (Magy. Mythol. 65. 90.), mint Kálmánynak részben az övéihez. részben pedig Barna Ferdinándéihoz fűződő ujabb következtetései csak a legnagyobb óvatossággal fogadandók. Kétségtelen csakis az, ami a még élő hagyományból a B.-t illetőleg az itt következőkben foglalható össze: 1. Népünk a B.-t a szüléseknél segédkezőnek tartja és tiszteli, s ezért a szülő asszony számára vetett ágyat is B.-ágyá-nak nevezi. (Szőregen, Ó-Szt.-Ivánon a B.-te Larcina-, v. Eileithyia-féle szerepéről Szülő-B.-nak is nevezik.) 2. Másfelől meg a B. a magtalan nőket segíti gyermekáhító kivánságuk elérésében; és itt népünk több helyütt közel jár ahhoz, hogy az egyház tanításának hiányos ismerete alapján a Nagy-Boldogasszonyt a Kisasszonnyal ellentétbe helyezve, amazon Szt. Annát, a «Kisasszony»-nak, vagyis az örökké szűzen maradt Máriának anyját értse, mint akiről a szent hagyomány is feljegyezte, hogy csak hosszu idei magtalanság után, öreg korában szülte a Boldogságos Szüzet. Ennek a Szt. Annával összetévesztett Nagyboldogasszonynak, a magtalanok segítőjének és az áldott állapotban lévők pártfogójának tiszteletére, pünkösd után 9 kedden bőjtölnek az asszonyok, akik hozzá folyamodnak (Szőreg. V. ö. Kálmány, i. h. 8. l.). A kedd különben is egyike a (szombat mellett) a B. tiszteletére szentelt napoknak. Erre vall az Ipolyinál (Magy. Myth. 539.) is említett Kedd asszonya elnevezés, meg azon ugyanott idézett néphit is, hogy «kedden nem jó mosni», amit Kálmány is megerősít egy alföldi adatával (Szeged népe I. 113.). 3. B.-teje, amelynek gyógyító ereje is van (kivált szemfájás ellen), az e tej, amelyet a «B.-ágyas», vagyis gyermekágyas asszony tejtől duzzadó emlőiből kifej, illetőleg a tej föle, amelyről azt tartják, «hogy sohasem büdösödik meg». (Szőreg. Kálmány, B. 24. l.) De így nevezik más népies hagyományaink az igazi B. csodatévő tejét is, amelynek gyógyító és mindenféle rontást elhárító erejéről számos babonás vélekedés van el terjedve. (V. ö. u. o.) 4. A B.-ágyas asszonynak nem szabad főkötő nélkül feküdnie, mert «a Boldogságos Szűz mindig főkötőt hordott», tartja egy másik hagyomány. (Szőreg, u. o. 10 1.) Ide tartozik B. pántlikája, kötője és papucsa is, amelyeknek szintén a gyerekágyast, v. a kisdedet mindenféle ártó hatás ellen megvédő erőt tulajdonít népünk. 6. De nemcsak a viselősök és gyermekágyasok pártfogójául, hanem ezzel összefüggésben a méhük gyümölcsét elhajtó, vagy csak eltitkoló nők büntetőjeül is ismeri népünk hite a B.-t. 6. B. pohara végül azon áldomásnak a neve, amely az avatást (introductio mulieris post pertum) követi; sőt némely helyütt a csökk, v paszita (1. o.), vagyis a keresztelő lakoma is a B. tiszteletére rendezett ünnep hirében áll (p. Ó-Szt.-Iván vidékén. V. ö. Kálmány i. h. 32.), ami egészen jól illik a B.-nak a szülést segítő szerepéhez.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is