Boldoggá avatás

(lat. beatificatio v. canonisa-tio.), a szentté-avatással vegyesen és felváltva használatos szó, azon tény és eljárásnak kifejezése, mellyel istennek szentség hírében meghalt valamely szolgája a szentek névjegyzékébe (canon) felvétetik és ekként a hívek elé utánzandó példaképül, valamint tiszteletük és segítséghívásuk tárgyául állíttatik. Mig a régibb időkben az ily B.-t a püspök v. a nép szava végezte, III. Sándor pápa azt 1170. a pápa által teljesítendő cselekménynek jelentette ki és VIII. Orbán (1623-44) a B.-nál megtartandó eljárási módozatot is megállapította. Az eljárási módozat ügyében kibocsátott, egyedül érvényes pápai dekrétumok szerint a B.-nál 3 fokozatot kell megkülönböztetni: 1. a püspöki ügyvizsgálatot, amelyben azon helybeli püspök, ahol a boldoggá avatandó elhunyt, arra nézve tart szigoru nyomozást, hogy a boldoggá avatandó nem részesült-e meg nem engedett tiszteletben; továbbá hogy csakugyan kitünt-e úgy életszentsége mint csodák által. 2. A püspöki ügyvizsgálat végleges eredményt csak a pápai ügyvizsgálat által nyer, mely a püspöki ügyvizsgálat után 10 év mulva és akkor jön folyamatba, ha a boldoggá avatandó szentségi híre tartja magát. A pápai ügyvizsgálat által a püspökinek érvénye bizonyíttatik. Ha a boldoggá avatandónak halála óta 50 év folyik le és a szentség hírére vonatkozó minden bizonyíték amellett szól, nemkülönben az is minden kétségen felül áll, hogy a boldoggá avatandó halála óta két csoda történt általa v. szentsége mellett, úgy a pápa boldoggá avathatja az isten ily szolgáját, ki «boldog» címet nyer (beatus) és számára korlátolt tisztelet engedélyeztetik. Ha már most, midőn az isten szolgájának közbenjárására v. sirjánál ujabb csodák történnek, megkezdődhetik a 3. ügyvizsgálat (processus canonisationis), melyet a pápa a bibornoki testület jelenlétében vagyis a konzisztóriumban végez. A már elébb «boldoggá» avatott a «szent» (sanctio) címet kapja; ereklyéi nyilvános tiszteletre kitetetnek, nevére templomok építtethetnek, ünnepnap és ezen ünnepélyes istentisztelet és a breviariumban (papi zsolozsmás könyvben) «officium» rendeltetik számára. Mindezekről, valamint a B.-i ügyvizsgálatoknál és ünnepélyeknél zsinórmértékül szolgáló mozzanatokról értekezik XIV. Benedek pápa tudós munkájában: De Servorum Dei beatificatione (Bologna 1734-38) és 2. kiadás ( Pádova 1743) nagy 4-rétü kötetben. V. ö. még Bangen, Röm. Curie (Münster 1854).

Forrás: Pallas Nagylexikon