Boldogok szigetei

görög felfogás szerint távol a mélyfolyásu Ókeanosban fekvő szigetek, melyeken egyes kiváló hősök gondatlanul, boldogan élnek, s hol nekik háromszoros termést hoz a föld. Az ilyen hősök nem csupán lelki, hanem testi életet is élnek, csakhogy tisztultabb testi életet. Mig tehát a világ közönséges sora szerint a halandóknak nagy tömege a Hadésba kerül, a sötét Erebosba a tévelygő psyché (lélek) e tulvilági rendeltetési helyére, addig az olyan hősök, kik hatalmas isteneknek közeli rokonaik, a B.-re kerülnek. Nem istenek azért, de istenekként (l. Apoteózis) halhatatlanok. A hésiodosi felfogás szerint a Trója és Téba falainál harcolt hősöknek egyik részét a Hadésba küldte Zeus, másik részöket a B.-re telepítette, hol Kronos uralkodik felettök. Más neve csak az Elysiumnak (l. o.) az elysiumi sikságnak. Achilleus (Antilochos, Patroklos és Aiással együtt) Arktinos Aithiopisa szerint Leukén, a Pontos Euxeinosban lévő szigeten, a megboldogult hősök tartózkodási helyén, Hésiodos szerint csak általánosabban a B.-nél. Ide jut Homéros szerint Meneláos, itt élnek (egy attikai V. századbeli váza tanusága szerint) Diomedés s (Arktinos szerint) Memnón. Hérodotos csak egy Boldogok szigetét ismer, s azt a libiai Oásis városával azonosítja. De a görög népképzelem főként nyugaton keresté őket s egyes irók a Zöldhegyfoki vagy Kanári szigetekben vélték a B.-t megtalálhatni. V. ö. Rohde E., Psyche. I. Lipcse 1890. 63-103. l.

Forrás: Pallas Nagylexikon