Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
bölény buffalo
bölényhárít... pilot

Magyar Magyar Német Német
Bölény... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bölény

(belény, belénd, bölön, bedény, begyény, begye. Bison Sundv., Bonasus A. Wagn.), A páros csülküek (Artiodactyla) rendjében a kérődzők (Ruminantia) alrendjébe s a tulokfélék (Bovina) családjába tartozó emlősállatnem, melyet több rendszerező a tulok (Bos) nem csupán egyik alnemének tekint. A mérsékelt öv legnagyobb szárazföldi emlőse, mely 3-5 m. hosszuságot s 1.8 m. magasságot ér el; termete általában a házi tulokéval egyezik meg, csakhogy a marja (válltája) jóval magasabb mint a kereszttája s púposan emelkedik ki; domboru homloka szélesebb mint hosszu; szarvai feje elejéből indulnak ki, nem pedig a homlokcsont hátsó szögletéből, mint a tulok és bivaly szarvai, aránylag kicsinyek, hengeresek, simák, ki- és fölfelé hajlók; bojtban végződő farka rövid, vastag; szőrözete puha, sűrü, a teste hátulsó felében rövid, sima, a homlokán, fején, nyakán és marján hosszu gubancos sörénnyé, az állán szakállá hosszabbodott; szine barna, lábainak végei, valamint sörénye sötétebb, farkbojtja barnafekete. Két faja; az európai (B. europaeus Ow.) és amerikai B. (B. americanus Gm.), amelyet vad bivalynak is neveznek, igen közel állanak egymáshoz csak alárendelt értékü bélyegekben különböznek egymástól s valószinüleg mindketten a diluviumban kihaltak. B. priscustól Boj. származnak. Az európai B.-t egész a legujabb időig sokszorosan összetévesztették a vad ős tulokkal (Bos primigenius Boj. a régi szerzők Urusa), amely az ó- és középkorban szintén élt még Közép-Európában s ezzel együtt a házi tulok ((l. Tulok) ősének tekintették. Az európai B. (Aristotelés és a régi szerzők Bonasusa) az ókorban, sőt még a középkor elején is gyakori volt Közép-Európa rengetegeiben, de lassankint kipusztult s jelenleg csak a Kaukázusban él még itt-ott teljesen vad állapotban, valamint a cár oltalma alatt Litvánia grodnói kerületének bialavici erdőségeiben, hol a B.-állomány 1863. 1873. 1878, mintegy 600 darabot tett ki.

Hazánkban a B. a középkorban kétségkivül még gyakori volt mit eléggé bebizonyítanak a bölény összetételü helynevek. Szt. László királyról a monda azt. beszéli, hogy egykor serege éhséget szenvedvén, imájára nagyszámu vad tulok s bivaly azaz nyilván bölény jelent meg. Egy régi krónikában olvasható, hogy Majláth István Gyergyóban 1534-ben Fábián napján, a régi vajdák szokása szerint, nagy vadászatot rendezett bölényekre amelyek a gyergyói hegyekben nagy csordákban élnek. Bonfinius is említést tesz az Erdélyben élő sörényes vad tulkokról. Túróci László 1735. a Bakony vadai között még felemlíti a B.-t. Fridvaldszky J. jezsuita 1767-ben azt írja, hogy Gyergyóban 1740 előtt még vadászták a bölényt. Benkő említi, hogy az Udvarhelyből Moldovába áthuzódó rengetegekben 1775. még éltek B.-ek s Petényi szerint az utolsó B.-t 1814-ben ejtették el Udvarhely megyében. Az amerikai B. azelőtt néhány évtizeddel még bámulatos nagy mennyiségben népesítette az észak-amerikai végtelen prairieket s csordái 100-200000 darabból állanak. Fröbel nagyszámu szekérből álló karavánja, mely 1858. Missouriból Mexikóba tartott, nyolc napon át folytonosan bölénycsordák között utazott: Möllhausen pedig azt mondja; hogy 1851. a Missouritól nyugatra húzódó végtelen rónaság, amennyire csak a szem látott, mindenütt fekete volt bölényektől s hogy számukat csak oly módon lehetne hozzávetőleg meghatározni, ha az általuk tömötten borított felületet négyszögmérföldeken számitanók ki. Ha tekintetbe vesszük Észak-Amerika népességének rohamos szaporodását, az őserdők kiirtását, a prairieknek mívelés alá vételét s azt, hogy vörös- és fehérbőrüek mintegy versenyezve vadásszák, irtják, pusztítják ezt a hatalmas vadat: könnyen beláthatjuk, hogy a B. napjai Amerikában is meg vannak számlálva.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is