Bolintineanu
(ejtsd: -nján) Dömötör, román költő szül. Bolintinban,
Romániában 1826., megh. u. o. a Pantelimon kórházban, a legnagyobb nyomorban
1872 szept. 1. Tanulmányait Bukarestben kezdte a Szt. Száva kollegiumban. Már
akkor kezdett verselni s a Golescu testvérek, látván az ifjuban a kiváló költői
tehetséget, kiküldték Párisba, hogy ismereteit ott gyarapítsa és költői erejét
fejlessze. De Párisban nem volt sokáig maradása, mert a 48-as idők zavarai őt
is hazaszólították. Résztvett a forradalomban, és ezért száműzték. Mikor újra
hazajött, Cusa megtette kultuszminiszternek. B. sokat utazott, különösen
keleten. Bejárta Palesztinát és Egyiptomot. Utazásait több kötetben megirta:
legérdekesebb román szempontból az Utazások a macedóniai románok közt címü,
mert ez az első munka, amely alaposabban foglalkozik a macedóniai románokkal és
szokásaikkal. Irt igen sok történelmi költeményt; s két regényt is: Manuil és
Elena címen. Mint költő egyike a román irodalom legtehetségesebb költőinek, aki
erőre nézve messze fölülmulja Alexandrit is. Képzelete hatalmas, telve a kelet
bizarr képeivel. Florile Bosforului c. kötetében a kelet csodás világát annyi
elevenséggel s oly ragyogó képzelettel festi, hogy az olvasó azt hiszi, hogy az
«Ezer egy éj» országában jár. Hazafias költeményeiben annyi erő és lelkesedés
lüktet, hogy e tekintetben vele alig versenyezhet más román költő. Van több
drámája is, melyeket azonban eddig még nem adtak elő. Nevezetesebb munkái:
Cântece ?i plângeri (Dalok és panaszok), Legende ?i basme na?ionale, Poesii
vechi si non, B?t?liele Românilor, Conrad, Scrieri dramatice stb. Versei
francia fordításban is megjelentek: Brises d" orient (1866) címen. Jóval később
Bolintineanu halála után Ghika miniszter kezdeményezésére kőemlékkel jelölték
meg a költő sirját.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|