Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bolivar... ----

Magyar Magyar Német Német
Bolivar... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bolivar

Simon, szabadsághős, ki a dél-amerikai gyarmatokat a spanyol járom alól felszabadította [El Libertador], szül. Caracasban 1783 jun. 24. régi nemes és gazdag spanyol családból, megh. Santa Marta-ban 1830 dec. 10. Árvaságra jutván, neveltetéséről nagybátyja (marques de Palacios) gondoskodott. Madridban jogot hallgatott, Párisban pedig az École Normale és École polytechnique előadásait kisérte nagy érdeklődéssel. Párisban Humboldt Sándorral s Bonplandal is megismerkedett. Miután 1803. Madridban megnősült, feleségével hazájába költözött. De a sárga láz elragadta nejét s fájdalmában ismét útra kelt. 1804. Párisba érkezett s szemtanuja volt Napoleon megkoronáztatásának. Hazatérő utjában (1809) meglátogatta az Egyesült Államokat: csodálkozással nézte ez ország virágzását s föltette magában, hogy Washington példáját követve, fölszabadítja hazáját az idegen járom alól. Venezuelába érkezve, bensőbb összeköttetésbe lépett több derék hazafival s midőn Caracas 1810 ápr. 19. fegyvert fogott a spanyolok ellen, a junta őt Londonba küldte, ahonnan 1811 szept. 6. nagy fegyverkészlettel tért vissza. Azután Miranda vezérlete alatt harcolt a spanyolok ellen, de ezek legyőzték és A.-nak Curassao szigetére kellett menekülnie.

1812 szept. az ujgranadai fölkelők élére állott s nemsokára a szabadságharc lelke lett. Élet-halálharc volt az, melyben a spanyolok borzasztó kegyetlenségeket követtek el; ezek megtorlásául B. valamennyi royalista spanyolra kimondta a halálos itéletet. Több szerencsés ütközet után elfoglalta Caracast (1813 aug. 4.). Ekkor a nép Venezuela fölszabadítójaként üdvözölte s az 1814 jan. 2. összehivott nemzetgyülés megerősitette őt diktátori hatalmában. Azonban szerencséje nemsokára egészen elhagyta, úgy hogy a spanyolok elől Cartagenába kellett menekülnie, mire tisztjeivel együtt Uj-Granada szolgálatába lépett. A granadai kongresszus fővezérré választotta, de a szerencse most sem kedvezett fegyvereinek s midőn Morillo (1815 márc.) ujabb spanyol csapatokkal szállt partra; B. kénytelen volt Jamaica és később Haiti szigetére menekülni, a hol menekült honfitársaiból új sereget toborzott, mellyel 1816 dec. 6. Margarita szigeten kikötött. Innen hivta egybe mint a venezuelai köztársaság feje a kongresszust, ideiglenes kormányt is alakított; proklamálta a rabszolgaság eltörlését s maga is szabadon bocsátotta rabszolgáit. A következő két esztendőben B., Paez és Santander tábornokok annyira és annyiszor megverték Morillót, hogy a kongresszus 1819 febr. 15. Angosturában megkezdhette tárgyalásait.

Mindenekelőtt B.-t a Venezuela, Uj-Granada és Ecuadorból alakított Kolumbia köztársaságnak elnökévé választotta. Az új elnök erre átkelt a járatlan Kordillerákon, elfoglalta Tunját (1819 jul. 1.), megverte a spanyolokat Bochica és ismételten Calabozo mellett (1821) és e diadalok által felszabaditá egész Uj-Granadát a spanyol iga alól. Junin mellett kivivott győzedelme és Sucre tábornoknak Ayacucho mellett aratott diadala után Alsó- és Felső-Peru is felszabadult. 1825. az új állam: Bolívia köztársaság is B.-ra ruházta a diktátori hatalmat. 1826. B. Venezuelában elnöki méltóságáról leköszönt, de Kolumbia köztársaság még ebben az évben, szintugy 1828. majdnem korlátlan hatalommal, mint diktátort ültette az elnöki székbe. Ezen években B. különösen arra törekedett, hogy az összes délamerikai államok között véd- és dacszövetséget hozzon létre, de az e célból összehívott panamai kongresszus nem alkotta meg a remélt uniót. 1827 óta B. népszerüsége némileg megingott, sőt ellenfelei élete ellen összeesküvést szőttek (szep. 25.), melyet szigorral elnyomott. 1827 aug. 17. Peruban is élethossziglani elnökké választották; de midőn a boliviai kongresszussal oly alkotmányt (Code Boliviano) fogadtatott el, melyből a köztársasági, alkotmányos szellem hiányzott, s mivel Boliviában a sajtószabadságot elnyomta s visszaállította a papi iskolákat: országszerte azzal vádolták, hogy egyeduralomra törekszik s hogy Napoleon szerepét akarja játszani. Peru hadat izent a kolumbiai diktátornak, Venezuela pedig az Unióból kilépett. B. erre az 1830. Bogotába összehivott nemzeti kongresszuson elnöki méltóságáról leköszönt, mely alkalommal a kongresszus 30 ezer piaszter évi dijat és köszönetet szavazott neki. Nov. Santa Marta-ba utazott, hol váratlanul meghalt. Hamvait az uj-granadai kongresszus határozata értelmében Caracas szülővárosába vitték, ahol a szabadító emlékének diadalívet emeltek.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is