Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bolla... ----

Magyar Magyar Német Német
Bolla... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bolla

l. János (csáford-jobaházi, florista, szül. Topolyán, Bács várm. 1806 máj. 29., megh. Pozsonyban 1881 febr. 7. Előbb Szt.-Györgyön volt az elemi iskolában tanító; onnét az 50-es évek elején iskolai igazgatónak Pozsonyba került; később nyugalomba vonult és érdemkereszttel tüntettetett ki. Pozsony vidéke növényzetének ismertetésével szép érdemet szerzett, Szt.-György Súr mocsarában uj csalánfajt (U. radicans Bolla) lelt. A nagyobb gombákat mesterileg tudta preparálni és szárítani. A vidék flórájának ismeretét bővítő cikkei leginkább a pozsonyi Verhandlungen für Naturkunde cimü folyóiratban (1859-61.) jelentek meg. Néhány uj gombafaj Pozsony környékén. Akad. Közl. 1875.

2. B. Márton, kegyes tanitórendi tartományfőnök, szül. Sümegen (Zala vm.) 1751. ápr. 14., megh. 1831 nov. 7. 18 éves korában az említett szerzetbe lépett Kecskeméten. Nagy-Kanizsán tanárkodással töltött három év után a teologiai tudományokat sajátította el. 1784-ben tanár lett a kolozsvári tanintézetben, hol a humaniorákat tanította, egyuttal hitszónok, a Mária-társulat vezetője és a Mária Terézia nemes nevelőintézet aligazgatója volt. Ez időben részint prózai, részint verses dolgozatokat adott ki, melyek méltó figyelemben részesültek. Bánffy György gróf erdélyi kormányzó két fiának nevelését ő reá bizta. Tizenhárom évet töltött a kolozsvári tanszéken, azután a kolozsvári társház főnökévé és a Mária Terézia-nevelőintézet igazgatójává nevezték ki. 1798-99-ben adta ki 3-kötetes, általános elterjedést nyert történelmi munkáját: Primoe lineoe historioe universalis in usum studiosoe juventutis Claudiopolitanoe, mely magyarul is megjelent (Buda 1845). E jeles tankönyvéért L Ferenc király 1800 nagy aranyéremmel jutalmazta meg, VII. Pius pápa pedig azon kiváltsággal ruházta fel, hogy a meghalt hivekért hetenkint bármely oltárnál mondhatott két szent misét, épp úgy, mintha azokat kiváltságolt oltárnál végezné. Később Kőszegen egy majd Vácon 9 évig volt házfőnök, bölcsészettanulmányi és gimnáziumi igazgató. Azután 1806. rendi kormánysegéd, 1809-ben helyettes rendfőnök; miglen 1811. rendfőnök lett.

3. B. Mihály, mérnök, szül. Békés vármegyében, Orosháza községhez tartozó Pusztaföldváron 1850 szept. 17. Tanult Orosházán, Szarvason, Sopronban, Budapesten. A mérnöki pályán gyakorlati működését 1872. a magyar keleti vasut építésénél kezdte Budapesten és Temesvárott, 1879. lépett a földmivelési miniszterium szolgálatába az akkor csirájában levő kulturmérnöki munkálatokhoz. Szervezte a kassai utmesteriskolát s 10 éven át mint igazgató vezette. 1881. kulturmérnökké neveztek ki, 1889. pedig az orsz. kulturmérnőki hivatal főnökének helyetteséül hivták Budapestre; 1890. műszaki tanácsossá neveztek ki. 1892-ben, vagyis az orsz. vizépítési és talajjavitási hivatal szervezése óta a kulturmérnöki oszt.-nak vezetője. Irodalmi dolgozatai a vidéki helyi lapokban (Kassa Eperjes, Lőcse T.-Szt.-Márton), majd a gazdasági szaklapokban, Magyar közigazgatásban és a Mérnök- és építészegylet közlönyében jelentek meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is